Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
Újvilági méregtartalmú virágunk a Datura. A dél-amerikai indiánok (elsősorban az inkák) a magjából erős hallucinációt okozó varázsitalt készítettek. A halottak emlékére ültették. Egy időben a dohánylevélbe is előszeretettel keverték. A fürj állítólag nem betegszik meg a magjától, szedegeti is. Hozzánk török közvetítéssel került, a csattogó maszlag állítólag a vándorcigányok mozgása nyomán terjedt el Magyarországon. Veszett kutya ellen tyúkszemvirágot használtak (Anagallis). Dísznövényként a századfordulón nagyon kedvelték; Orczy Emma egyik regényében ez egy összeesküvő csoport neve. A ternye (Alyssum) nem annyira az emberi betegséget gyógyította, hanem indikátornak tartották: a veszett kutya leheletétől elhervadt a fű. Plutarkhosz szerint a bűbájoskodás ellen is hatékony gyógyszer. A neve a lyssa (veszettség)-vírus fosztóképzős alakja. Aki a kerti vaníliát (Heliotropium peruvianum) megforgatja maga körül, azt nem csípi meg a skorpió. Matthiolus hangyairtásra ajánlja. Fűszeres illatú növény, helyenként a temetőkertekbe is szívesen ültetik. A keresztes fűnek vagy Szent László füvének tudományos elnevezése Gentianus illír királytól ered, aki a római száműzetés idején eredményesen foglalkozott a Gentiana gyógyító hatásával. Az ördögszemet (Scabiosa) szintén a pestis ellen használták. A cickafark (Achillea) sebforrasztó hírében állt, Akhillész is sikeresen alkalmazta. A rómaiak a bárd okozta sebeket gyógyították vele. Az ölyv és a karvaly állítólag, ha romlik a látása, hölgymálvirághoz dörzsöli a szemét. Gyökerét amulettként viselték. Ismert olyan tévhit, hogy a szártő duzzanataiból egerek születnek. A néphit úgy tudja, hogy ha egy 100 éves ember bal kezével a kinyílás előtt a szu/ák virágát letépi, esőt csinál. Hasznos és fontos gyógynövény, gyökere étvágygerjesztő és emésztést elősegítő hatású az állatokra. Nyári időben igen jól hat a sertés fejlődésére. A mezőn azért nem engedtek közelébe kisgyermeket, nehogy kicsi maradjon. Hamisítatlan varázsnövény az indiai származású kürtike. Megszárított gyökerét porrá zúzták és borba vagy pogácsába keverték. Főleg gonosztevőkkel etették, itatták a szulákgyökeret is tartalmazó ételt-italt, hogy a kivégzést megelőző éjjel a gonosztevő töredelmesen megvallja bűneit. Az ókorban a lovakat megállásra kényszerítette az ellenség, ha riasztó füvet (hippophobada) dobtak a lovasság sorai közé. A nemzetségnév (Achaemenes) a perzsák ősatyjára emlékeztet. A bűbájosok Szt. György-nap éjjelén hideglelés ellen tatárvirágot használtak bodzával, fűzzel keverten (mindhárom faj tartalmaz izzasztó anyagokat, sőt kininszármazékokat is). Az ageratum az örök ifjúság jelképe. Vadkenderként egy másik, európai eredetű fajt ismerünk, amit Mithridatész ellenméregnek is használt. Villámcsapás ellen a régiek aháztetőre kövirózsát ültettek. Thor tiszteletének jellegzetes növényfaja, Jupiter szakálla. Nagy Károly előírta, hogy minden ház köteles kövirózsát tartani a háztetőn. Az Alföld egyes településein hasonló szokás volt divatban, a nádfedeles házak verandája feletti cserepes tetőrészen kövirózsák díszlettek. A középkorban Boldogasszony, illetve Szépasszony füve néven vált ismertté. Ezüstös színe miatt babonás növény a holdviola (Lunari a annua) és az ólomcserje (Plumbago) is. A keresztes háborúkban felelevenített hagyomány, hogy amikor Júdás 30 ezüstpénzét ledobta a papi tanács (szanhedrin) épületénél és azok szétgurultak, belőlük lett a holdviola. Száraz, virágkötészetben kedvelt növény. Alkimisták próbáltak belőle ezüstöt előállítani (eredménytelenül). „Az alkymistákat régen fárasztja ez a fű az ezüst formálásában, de még eddig tett próbákból csakugyan semmi sem sült ki. Van ennek egy neme, amit lunaria sferro cavallonak neveznek az olaszok, s azt erősítik róla, hogy a ló lábáról még a patkót is lehúzza” (Veszelszki Antal). Az ólomcserje 303
