Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
nem mindegyik. Minden furcsaságuk, minden humoros mellékízük ellenére ezek az emberi művelődéstörténet igazán izgalmas évezredei. Az ismereteket örökölték az utódok, nem egy hiedelem több ezer éves múltra tekint vissza. A tévhitek továbbélésének a középkor is tág teret adott, kuruzslók, boszorkányoskodó emberek, vajákosok, bűbájosok működtek. Néha még a jelen korban is találkozhatunk a néprajzi beszámolókban hasonló személyekkel. Schram Ferenc a hazai boszorkányperek kitűnő monográfikus feldolgozását adta. A vallatási jegyzőkönyvek olvasása során számos „bűnrészes” növényfaj vonul fel a bírák előtt, ezek egy részét jelen fejezetben ismertetjük. A nyári napfordulón Balder oltárát orbáncfűvel díszítették fel. Tűzbe dobott füve megvéd a boszorkányok mesterkedésétől, sőt a vallatások során konokul hallgató vádlottak is megszólaltak tőle. A gonosz boszorkányok éjjel átdöfködték tűvel, hogy elveszítse csodatévő erejét. Pirosas nedve további találgatások, titkok tárgyát képezte. A szláv népek kincskeresésre használták. Az orbánc ellen valóban ajánlották, innen kapta nevét. Ha nem is boszorkányképességet, csak hamis filozófiai tudást remélt a szappanfűtől egy dilettáns bölcselő, Alexander, akit Lukianosz maró gúnnyal támadott, mert állandóan szappanfüvet rágott. Az ókortól termesztik ezt a növényt Görög- és Olaszországban. A középkori Európában is elterjedt, főleg a kolostorkertekben termesztették előszeretettel. Súroláshoz és mosáshoz is használták a népi háztartásban. Tejnedvet tartalmaz a kutyatej, ezért a görögök tithümalosz, vagyis vadmell néven emlegetik. Mivel a mauretániai király orvosát Euphorbosznak nevezték, s többek között kutyatejjel is gyógyított, róla nevezték el a növényt. A tejnedv tekintélyes mennyiségű izoprént (kaucsuk) és illóolajat tartalmaz, néhol termesztésével is próbálkoztak. A Galium verum, a tejoltó galaj Szent János virága, mert június 24-én éjjel megszólalt és elmondta, hogy mi a haszna. Szárából a görög pásztorok tejszűrő szitát készítettek, amely egyúttal a tejet is megoltotta. Szénába keveredve káros, mert elapasztja a szarvasmarha és a kecske tejét. Freya a vajúdó anyákat galajcsokorral ajándékozza meg. Ennek pontos magyarázatát ez ideig nem ismerjük. Egy jámbor középkori legenda úgy meséli, hogy a Szűzanya galajjal bélelte ki a jászlat (a népélet szokásai között számon tartják, mint gonoszságot távol tartó virágot). Az angol Chester sajtot virágával festik aranyszínűre, ennek is több évszázados hagyománya van. Párás időben erősebb a galajszéna illata, ezért időjóslásra is használták e növényt. A kecskeruta (Galega) viszont nem elapasztja, hanem meggyógyítja a kecske beteg tejét. A középkori koronás fők a csata elején virágjából jósoltatták meg a küzdelem kimenetelét. Egyszer Nagy Károly seregében pestis tört ki. A király álmában egy angyal nyíllal eltalált egy virágot, amelynek virágkocsánya a földre simult... Teljesen hasonló a csabaíre és a Szí. László füve kiválasztásának módszere. (A nomád állattartást űző népek körében nagyon ismert lehetett a gyógyító füvek ezen kiválasztási formája.) A bábakalácsot a bábaasszonyok a tejelválasztás megindítására is használták, sőt egyes vidékeken az állatok abrakjába keverték, hogy kitartóbban dolgozzanak. A sertés hátának bedörzsölése a betegségeket (orbánc, pestis) tartja távol. Héraklész meg tudja ragadni a Kerberosz kutya nyakát, a dühös állat nyála a földre hullva sisakvirággá változik (Aconitum). A növény neve utal az előfordulási helyére (okoné = kő). A hegyi emberek a rókák, a farkasok, a vadmacskák kiirtására használták. A kitett húsba a sisakvirág gyökérdarabjait rakták. (Gyorsan ölő méreg.) Mivel sok visszaélést, gyilkosságot követtek el Aconitummal a régi Rómában, Sulla rendeletileg tiltotta be a növény gyógyszertári árusítását. 302
