Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

V. Élő ékszerek

A hárs ugyancsak Frey a fája. hokinak Lolium temulentumot szenteltek. A föld és az ég istenének a virága az illatos ibolya és a farkas boroszlán. A harcias Tis szellemével jól összeegyeztethető a Verbena tisztelete, hisz védelmet nyújt a vas okozta sebek ellen.

Égerfákon laknak az elfek, a vizekben pedig a vízinimfák. A havasi gyopár eredete egy szerelmes pár sorsával kapcsolódik össze: az epekedő havasi gyopár hajlandó elmenni a leányért a nagy hegyekbe. A boszorkánygyűrűk, a boszorkányseprők számos babonás szokást alakítottak ki a germán népek körében. Az Éj szelleme lakik a diófában, mely ellenséges viszonyban áll a tölggyel, akárcsak a galagonya és a kökény.

Még a germán mitológiában levőknél is kevesebb botanikai vonatkozású adat található a szláv mítoszokban. Kraszopani a szerelem istennője, hársfája puha és kellemes felületű, virágai illatosak; szent ligeteket ápoltak a keleti és a nyugati szlávok. A lipa szó a helységnevekben a hársra utal. Ostora (a germán és szláv mitológiában egyaránt megvan) a tavasz istennője, somkórót, százszorszépet, leánykökörcsint és gyöngyvirágot szenteltek neki.

Népregében olvasható a sóskaborbolya eredete is. Amikor Kalina szépasszonynak nem lehettek gyermekei, az Úr piros bogyót termő bokorrá változtatta. A rezgőnyárról úgy tudják, hogy Júdás erre akasztotta fel magát; átkos fa, csak a vámpírok távoltartására alkalmas. Nyárfa nyárssal döfték át a vámpírok szívét. A Ruszini mítosz a szégyenben hagyott, bánatában labdarózsává változott leány tragédiáját meséli el.

Az élő természettel sokkal bensőségesebb, következésképp közvetlenebb volt a szláv népek kapcsolata, mint az első pillantásra látszik. A szent ligetek minden fájukkal, növényükkel egyetemben a növényi (fa) kultusz részét képezték. Mivel ereknek sok közös vonásuk van más népcsaládok hasonló mítoszaival, így a germán és a finnugor népek egyes mítoszaival, ebből a kulturális kapcsolatok nagy múltját is feltételezik.

Virágbabonák és más érdekességek

Boszorkányfüvek: dísz- és gyógyító növények

Dél- és Észak-Franciaország kb. 20 ezer éves barlangfestményei igazolják, hogy az ember ősidők óta igyekezett a környezetében található élőlények titkait kikutatni. Ez gyakran nem sikerült, mert vagy az állandó szorongatottság (nagyvadak, szomszédos nemzetségek, hordák elleni küzdelem), vagy a kellő megfigyelési módszerek hiánya nem tette lehetővé. A pontatlan megfigyelések, a rossz oksági következtetések, az egyegy jelenség okául felhozott érvek mai szemmel gyakran hamisnak bizonyulnak, de

301