Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
„Felföldekre vet ím fenyvet, Hűs halmokon vet szömörkét, Hint homok mezőbe hangást, Horhásokba gyönge hajtást. Nyírfát vet a nyirkos völgybe, Égerfát meg könnyű földbe, Vizenyősbe zelnicét vet, Friss zöldbe meg kecskefüzet, Berkenyefát szent helyekre, Fűzfát rendel rakott földbe. Gyatra földbe gyalogfenyvet, Tölgyet folyók mentiben vet...” (Vikár Béla fordítása) „... a germán mitológia s evvel együtt a germán növénymithoszok megfejthetetlent tartalmaz s amellett más mindenféle idegen hatás nyomait viseli magán, az a dolog természetében rejlik. Ez okból nem is tudunk a germán mithológia növényeiről határozott és világos képet nyújtani, csupán a nép képzetében létrejött s az Edda és Saga alapján megismert, idevágó emlékezet, vagy még helyesebben mondva, a legfontosabb emléktöredékeket fogjuk összehordani” (Szutórisz, 1905). Amikor a déli szél elolvasztotta Imirt, a hajából születtek a növények. Az istenek lakhelyét tiszafák övezik. A világfa a germán népek képzetében kőrisfa volt; az istenek Yggdrasil fája alatt tartották gyűléseiket. Az istenek egyszer ősszel egy kőrisfát és egy nyírfát láttak, azt hitték, hogy elpusztultak, erre Odin életet lehelt beléjük. A tölgy Donar fája. A halottak makkot kaptak útravalóul, talán ezzel űzettek a germán Kharónnak. A tölgy az erő és a hűség jelképe, ezért egykor az angol királyok trónralépésükkor tölgyfát választottak. A mogyorót, a bodzát, a fenyőt és a borókát nőnemű lényeknek tekintették. A mogyoróvesszővel kincset kerestek, más népek pedig vizet. Az alemannok halottjaik mellé mogyoróágat helyeztek. A fagyöngy a germánok körében is csodás erővel rendelkezik, Brunhilda fagyönggyel hozza meg a természet téli álmát, a Nap pedig Siegfried személyében repeszti meg a jégpáncélt. Donornak szentelték a Sempervivum tectorurnot, akárcsak a nagy csalánt, az oroszlánszájat és a karthauzi szegfűt. A repcsényretek és a Cicuta virosa Donar kedvencei közé tartozott. Az északi germánoknál Odin, a főisten az emberiségnek a gabonát, Frígga pedig a lent adta (a csipkerózsát és a Droserát is ő nevezte el). Odin fiának, Baldernek kedvence az orvosi macskagyökér. Balder növénye az Anthemis cotula is. A földanya (Hertha) gímszarvason lovagol, a lovaglószerszámok komlóindából, az ostor macskagyökérből készült. Löki fagyöngyből készít dárdát, gallya a Nap megfogyott erejének visszatérését jelzi, ez Juel napja. A régiek a szobában kákát szórtak szét. Szent Iván napján Hypericum performatum-csokrot helyeztek az oltárra (még a német kereszténység is kénytelen volt megtűrni a régi szokásokat). Freya szent növénye a rozmaring. Szerelmi virág is, a délszlávoknál és — tőlük átvéve — a magyar nép életében. Egy belga monda szerint a gyermek rozmaringbokorban terem (tehát nem a gólya hozza!)... Freya nagyon szerette férjét és a halála után folyton sírt. A könnyeiből lett a foltos kosbor, a fájdalmas szerelem szimbóluma. Férje mindig a föld végén várta, emléke a katáng. 300
