Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

V. Élő ékszerek

vörös virágai olyanok, mintha a kocsányon finoman behajlított ujjak lennének. A dáliát is nagyon kevelték az indiánok.

Az amerikai ó'slakók termesztett növényekkel foglalkozó gazdag folklórjáról, mitológiájáról könyvünk más részében, a kérdéses növény művelődéstörténetének, termesztésének történeti ismertetésekor még említést teszünk.

A görög-római mitológia és a növények

Ovidius az Átváltozások X. könyvében a fák gyűlését énekli meg, amelyen a tölgy, a bükk, a hárs, a babér, a mogyoró (vagy gesztenye), a kőris, a fenyő, a platán, a fűz, az éger, a puszpáng, a tamariska, a borostyán, a mirtusz, a nyárfa, a pálma, a gyertyán, a ciprus, a szamócafa és a lótusz jelentek meg. A leltárnak is beillő felsorolás azt is jelzi, hogy a görög mitológia mely növényekkel foglalkozik leggyakrabban.

A tölgy Zeusz és Héra szent fája. Elsősorban az örökzöld fajok jöhetnek számításba. A villám nagyon kedveli Zeusz fáját (mivel alacsony a gyulladási hőfoka). Leveleinek susogásából jósoltak Dodonában. A dodonai tölgyeken galambok tanyáznak, az ikáriai tölgyfákon pedig egy különös bagoly él. Athéné talán azért tett tölgyágat a hajó orrába, hogy az mutassa az utat.

Minden tölgylombos dísz, tölgyből faragott szobrocska valamiképp Zeuszra utal. A galaták tanácskozásai tölgyfaligetben zajlottak. (Ez a szokás a germán népeknél is meghonosodott.) A tölgyfakirály-választás során rituális kasztrálást végeztek, ami később annyiban módosult, hogy a tölgyfa-image élősködőjét, a fagyöngyöt vágták le sarlóval. Az eviráció helyettesítette a szent fákon a tényleges beavatkozást. A fagyöngy bogyóinak nedvét, a tölgy (végső soron Zeusz) ondójának tartották.

Aeneas aranyága is fagyöngy volt, amelytől a halottak képesek feltámadni. Frazer, a nagy tekintélyű kultúrtörténész és etnográfus fő művének (The Golden Bough) a címe is erre utal. Amikor Aiakosz Zeuszhoz imádkozott, a szent tölgyről lefutó hangyák emberré változtak, vagyis az ember létrejöttében is szerepet kap a tölgy.

A tölgy oktalan kidöntése végzetes: Démétér Erüszikhton királyt éhhalálra kárhoztatja, mert kivágott egy szent tölgyet. A görögök nagyon súlyosan büntették a felelőtlenül fát kipusztító személyeket. Egy szép ciprusért 1000 drachma pénzbüntetést (khósz) róttak ki.

„lomja is elsápadt, sápadtak rajta a makkok, hosszú nagy ágait is haloványság lepte be végig.

És amikor törzsébe hasított a gonosz kéz, sértett kérgéből nem másképp folyt ki a friss vér, mint oltárok előtt, ha a roppant bika eldől...”

(Ovidius: Átváltozások VIII. 759—763)

A nyárfa (fekete és fehér) mitográfiai adatai igen gazdagok, mert a halál, a feltámadás, az újjászületés szimbóluma. Apollón erőszakot követett el Drüopén, aki feke-292