Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

V. Élő ékszerek

Gyertek és pihenjetek meg árnyékomban.

Ha nem, akkor tűz csap ki a tövisbokorból, és megemészti a Libanon cédrusait.”

(Bírák 9:9. .11. .13. .15)

(Gyürki László fordítása)

Aiszóposz két meséje is a növények vetélkedését idézi. Az egyik A nád és az olajfa című kevésbé hasonlít a Jótám-féle történetre, de A fák és az olajfa vetélkedése annál inkább. A fák egyszer elhatározták, hogy kézfelemeléssel királyt választanak, ki uralkodjék rajtuk, és így szóltak az olajfához: „Uralkodjál rajtunk.” Az olajfa azonban ezt válaszolta nekik: „Mondjak le a zsíros folyadékról, melyet bennem az isten és az emberek oly nagyon becsülnek és menjek uralkodni a fákon?” A fák ekkor a fügének szóltak: „Jer, uralkodj felettünk!” A füge azonban így szólt: „Mondjak le nemes gyümölcsömről és menjek, uralkodjam a fákon?” A fák ekkor szóltak a tövisnek: „Jer, uralkodjál rajtunk!” A tövis így szólt a fákhoz: „Ha valóban királlyá kentek magatok fölé, jöjjetek és hódoljatok nekem; ha nem, tűz csap fel a tövisből és elhamvasztja Libanon cédrusait.” (Fodor András fordítása)

Phaedrus A fák az istenek oltalában c. versében szintén hasonló vitát említ, amely a fák között pattant ki:

„Fát kívántak venni pártfogás alá Az istenek. Tölgyet választott Juppiter,

Mirtuszt Venus, babért Apollo, zöld fenyőt Cybeba, nyárfát, szép sudarát Hercules.

Minerva elcsodálkozott, mert mind e fák Meddők, de Juppiter megindokolta ezt:

»Ne mondják, hogy kegyet gyümölcsért árulunk.« »Ugyan, felőlem mondhat bárki bármit is,

Termése az, miért olajfám kedvelem.«

Istenek-emberek nemzője így felelt:

»Leányom, téged bölcsnek méltán mondanak!

Bizony, haszontalan dicsőség — dőreség.«

Ne tégy olyat, miből haszon nem származik.”

(Terényi István fordítása)

Szutórísz (1905) könyvében egy zsidó legendát említ. E szerint amikor Ádám meghalt, magával vitte a sírba a tudás fájának ágát. Belőle pompás fácska fejlődött, melynek törzsébe belenőtt Ádám koponyája is. Az özönvíz kidöntötte a fát, majd a hatalmas áradás elsodorta a Libanon-hegység lábaihoz. A kidőlt fát Salamon király használta fel templomépítéshez. Mikor felismerték, Krisztus keresztjét faragták ki belőle. S mikor vér csörgedezett rajta, a koponya kiszabadult a fából és felszívta azt. Szophriniusz így összegezte a történetet: ez a fa okozta a halált, amikor Ádám a gyümölcséből evett, és ugyanez a fa semmisítette meg a halált, mikor a Megváltót felszegezték rá.

Az arab folklórban él a Szodomái alma, a Calotropis procera hagyománya. A Holt-tenger partján honos e cserje, amelynek érett termése darabokra hullik szét. Ha egy másik fajból, a Szodomái szőlőből eszik valaki, az az ember hamuvá válik. Mindkét növény termése a Szodomái pusztulásra emlékeztet. Némelyek Solanum fajra

286