Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
Külön érdeklődésre tarthat számot A tanwriszkusz és a datolyapálma vetélkedése című filozófiai tanköltemény, amelyben a király és Gilgames nem tud igazságot tenni. A tamariska így összegezi véleményét magáról: „Külömb vagyok nálad, ha mondom! Ágaimat magasra emelem, suhogó vesszőt vágnak rólam a kocsisok. Téged meg úgy hasítnak kétfelé, mint kés hasít gyönge nádszálat! Bizony büszke vagyok nagy örömre — vetélkedésünk csak díszedre válik!” A datolya pedig ezt mondja: „Külömb vagyok nálad, ha mondom! Hatszor is megbizonyítottam, hétszer is megbizonyítottam. Érésem nyomon követi Niszaba virágzását! S ágaimon dúsan terem gyümölcs özvegyek, árvák örömére — hisz tudod vagy három hónapig azon él a szegénység; s megdézsmálván gazdag fürtjeimet, magasztalják törzsem termő hatalmát.” (Rákos Sándor fordítása) A Bírák könyvében egészen hasonló vetélkedést mesél el Jótám, azzal a különbséggel, hogy a királynak jelölt fák érdemeikkel alkalmatlanságukat igyekeztek bizonyítani. „De az olajfa azt felelte: Elhagyhatnám-e olajomat, amellyel megtisztelik az isteneket és az embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek? De a fügefa így válaszolt nekik: Elhagyhatnám-e édes csemegémet és pompás gyümölcsömet hogy a többi fa között járjak-keljek? A szőlőtő így felelt nekik: Elhagyhatnám-e boromat, amely megvidámítja az isteneket és embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek? A tüskebokor így válaszolt a fáknak: Ha valóban királlyá akartok kenni, hogy uralkodjam rajtatok, 285
