Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
I. A földművelés kezdetei
Itt évente 300 mm körüli csapadék hullik. Ahol volt folyóvíz, előbb alakultak ki az öntözéses társadalmak. Adams (1962) szerint a 410 kg/ha tápanyag (inkább biomassza) mennyisége 615 kg/ha-ra növekedett az öntözés következtében. A lenmagvak száraz termesztés esetén 3,29—4,03 mm hosszúak, öntözéses körülmények között a 4,39—6,20 mm-t is elérik. Az árpatermesztés Irán alacsonyabb részein és Mezopotámiában koncentrálódott, mert az árpa sótűrése nagyobb és tenyészideje rövidebb, mint a búzáé. A csatornák mellett igen korán datolyapálma-ligetek, hagymás kertek díszlettek. A juhokat használták fel a Stipa füvek gyérítésére a Zagrosz- és Taurusz-hegységben. Igen jelentős ott a gazella- és őzállomány is. A területváltás mélyreható változást idézett elő a társadalom szerkezetében. A földterület megművelt részének százalékos aránya (i. e. 10 000—3000 között) lényegesen csökkent, ugyanakkor az említett területen növekedett a népesség létszáma (6. ábra). % 40 30 20 10 a megművelt terület aránya (%) 6. ábra A népesség növekedése és a termesztésre igénybe vett földterület közötti fordított összefüggés (Flannery, 1971, in Struever, 1971) Az újvilági kertészet kezdetei. Flannery (1971 /b) tanulmányában a közép-amerikai kezdetleges mezőgazdasági kultúrát elemezte. A területen tölgyerdők, mezkita füvek, féltrópusi bokrok, cserjék, trópusi erdők tartoznak a természetes növénytakaróhoz (Coe— Flannery, 1964). I. e. 8000— 2000 közötti időből származó emlékeivel az Oaxaca (Flannery és mtsai, 1967) és a Tehuacán-völgy (MacNeish, 1961 és 1964) a legrégibb és legjelentősebb lelőhely a kerámia előtti, vadászó-gyűjtögető társadalmakban. 34