Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
I. A földművelés kezdetei
A szerző három rendszert sorol fel. Az 1. rendszer főleg a szeszes italok alapjául szolgáló nyersanyagok megszerzésére korlátozódott (maguey, pulque, tequila, mezcal). A 2. rendszer a kaktuszgyümölcsök összegyűjtését jelenti (Opuntia-ia)ok). A 3. rendszer a pillangósvirágúak termésének megszerzéséről igyekezett gondoskodni. A további rendszerek állatokkal kapcsolatosak, így azokkal e helyütt részletesebben nem foglalkozunk. Ennél sokkal érdekesebb a felismert szabályozómechanizmusok ismertetése. Az egyik a szezonalitás. A tél száraz (október—május), a nyár pedig csapadékos (június—szeptember). Elsősorban a kapokfa (Ceiba parvifolia), az oszlopkaktuszok, a Cyrtocarpa sp. (chupandilla) a fontosabb fás haszonnövények. A nyári esős időszakra esett a legtöbb termény begyűjtése. Hogy milyen sikeresen oldották meg ezt, arra jellemző példa a tehuacán-völgyi adat, hiszen i. e. 3000 táján 1400 négyzetmérföldön mintegy 120— 240 ember élt négyzetmérföldenként, vagyis viszonylag kis területen nagy népesség zsúfolódott össze. Mivel a terület a tengerszint felett több száz méterrel helyezkedett el, az élelmiszer-szükséglet alapját képező termények gyűjtésének a lombhullató növények nyugalomba kerülése is határt szabott. A táplálkozási színvonal emelkedését szolgálta a Setaria fajok háziasítása és a kukorica létrehozása. Ez utóbbi az egyik első és igen eredményes, mesterségesen előállított faja a prehisztorikus embernek. Noha első pillanatban egyszerűnek látszik az új faj létrehozása, a vad alak megszületését követően a kései tripszakoid kukorica kialakulásához közel 5000 év kellett (7. ábra). Az első teozinte lelet sem idősebb az i. e. 1800-ból datált csutka- és szemmaradványoknál. A legrégibb pollenleletek korát viszont 80 ezer évre becsülik a kutatók. A legjelentősebb kukoricaleletek Coxcatlan, Purron, San Marcos, Ferrocal, El Riego barlangjaiból kerültek elő. A XV. századig bezárólag 23 607 db kukorica növényi rész került elő, ebből 12 857 db teljesen azonosítható. 3273 kukoricacső, 28 7. ábra A különböző kukoricatípusok csutkáinak százalékos megoszlása a Tehuacán-völgy ben i. e. 5200 és i. sz. 1536 között (Mangelsdorf— MacNeish—Callnat, 1971, in Struever, 1971) 35
