Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

I. A földművelés kezdetei

5. ábra

Posztglaciális növénytakaró és korai földművelő központok a Közel- Keleten (Butzer, 1971, in Struever, 1971) A = örökzöld erdők, B = lombhullató és elegyes erdők, C = szubtrópusi erdők,

D = füves szavannák, E = füves-sivatagi területek Települések: 1. Sesklo, 2. Hacilar, 3. Catal Hüyük, 4. Khirokitia, 5. Karmel-hegyi barlangok, 6. Ain Mallaha, 7. Jerikó, 8. Judeai sivatag barlangjai, 9. Gebe Silsila és Sebil, 10. Shanidar és Zawi Chemi, 11. Karim Shahir, 12. Jarmo, 13. Asiab, 14. Sarab,

15. Ali-Kosh, 16. Hotu barlang, 17. Kerman

Helbaek, 1969). A legnagyobb változás akkor következett be, amikor az egyes csoportok letelepedve gyűjtötték be a népesség gabonaszükségletét. A szeszélyes csapadékellátás folytán az elvetett magvak a jó víztartó talajokban, a folyók közelében adtak számottevő termést. Ali-Koshban 45 ezer magot találtak a régészek; Helbaek analizálta őket: a magvak 40 fajhoz tartoztak, belőlük mintegy 10 ezer állati takarmányozásra alkalmas, ezek az i. e.-i 7500— 5600-ból származnak.

Flannery (1971/a) összegezte a nagyszámú leletanyag eredményeit. Kitűnt, hogy növekszik a termesztett növények, termények mennyisége, csökken a pillangósmagvak jelentősége, egyre nagyobb a termeszthető-ehető gyomok száma és a mezőgazdasági területek is növekszenek. White (1953) az egyik lelőhely magvainak meghatározása után kiszámította az anyagi lelet kalóriaértékét, amely emelkedő trendet mutat az idő függvényében. Az Észak-Kaukázusban 410 kg/ha tápanyagtermelés tételezhető fel (1000 kg/ha lenne az ideális).

A korai termesztésben szereplő vadnövények gyűjtése ebben a szakaszban sem állt le, sőt néhány dísznövény termesztésbe vonása is ekkorra tehető.

Korai öntözéses termesztés. Kuzisztán és Lurisztán területén jöhetett létre.

33