Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
IV. Vadnövényekből, botanikuskerti ritkaságokból az asztal királynői (A zöldségfélék története)
a pozsonyi kertben, könyvében is írt már róla. „Porcs fűvel kiváltképpen az misculantia salátában élnek, másban ételre nem igen; hanem a’ szárát meg-főzhetik, mint a cardit. Porcs fű, ha eszik, igen használ az ingadozó és meg-vásott fognak... A réghiek mint az uborkát, bé-sózták ezt a’ füvet, kivált-képpen a’ szárát...” A kerti labodát a rómaiak és a görögök ismerték, de számottevő mértékben csak a középkorban termesztették, azóta (elsősorban a spenót térnyerése miatt) csökkent a jelentősége. Jelenleg Hollandiában és Franciaországban fogyasztják leginkább. A Bibliában (Jób könyve) a malluah, görögül az álión labodát jelent, bár egyesek Malva vagy Hibiscus fajra is gondolnak. A Jób könyvében szereplő laboda az Atriplex halimus lehet, mert Jób az Eufrátesz folyó mellett élt Kelet-Szíriában, ez pedig megfelel az említett faj ökológiai igényének. Plinius írt elsőként a közönséges turbolyáról. Csak a kereszténység kezdete óta termesztik. „Közönséges fű ez; melly örömest terem az sövények mellett, a’ kerteken kívül-is: gyönge fű, hat levele vagyon egy száron, csak nem hasonló az petreselyem leveléhez. .. Az salátába, akár misculantiaban, akár magánossan; akár nyersen; akár főve igen egésséges, és jó ízű. Az paréibann-is, és sásákban: sőt innya-is róla...” (Lippai). Kis jelentőségű salátafaj a kerti zsázsa, hajdanvolt híre nagyon elhalványult. Valószínűleg a Földközi-tenger keleti mellékén kezdték termeszteni. Dioszkoridész kardamon néven említi orvosi könyvében. Arab, hindu, bengáli neve szintén ismert, de a Bibliából nem azonosítható a faj. Semmiképpen sem feltűnő növény, noha közeli rokonai között több igen agresszív, mindenütt előforduló gyomfaj is található. ízléskülönbségek kereszttüzében a spenót A XVI. század derekán újdonságnak számított a spenót, de a többi salátanövény kárára egyedülálló karriert futott be (Brassavola, Matthiolus). Neve a korabeli botanikusok szerint az arab isfanads, esbanah, sebanah szavakból ered. Ebn Baithar 1235- ben írja, hogy Babilonban és Nini vében közönséges növény a spenót. Az őshaza tekintetében eltérőek a nézetek, bizonyosra vehető azonban, hogy a vadspenót a Kaukázus déli oldalán élt, vagyis némileg helyes a kínai eredetű perzsa fű elnevezés. Al-Razi perzsa orvos (IX. század) ismerte a spenótot. Lehetséges, hogy Kínában már a VIII. században meghonosodott. Albertus Magnus említi, két évszázaddal később Herrara (1513) viszont hallgat róla, vagyis elég eltérően ítélhették meg a spenót értékét. Fuchs 1543-ban a rajzát is közölte, mert Gesner (1561) és Turner (1568) szerint közönséges, termesztett növény. Az is lehet, hogy a nyugati szerzetesek a böjti ételek választékát kívánták bővíteni a spenót meghonosításával. Angliában a XVI., Németországban a XVII., Oroszországban a XVIII., Amerikában pedig a XIX. században újdonságnak számított a spenót. A XIX. századtól hazánkban főnövényként termesztették, ma másodveteményként és elsősorban kiskertekben vetik szívesen. Koncentrált termőkörzete nem alakult ki, nagyobb mennyiséget a nagyvárosok, hűtőházak körzetében termesztenek belőle. Nagy nitráttartalma miatt az idők folyamán táplálkozási értéke megváltozott, kevésbé tartják zöldségnövénynek, kicsinyeknek nemigen ajánlható. 242
