Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
IV. Vadnövényekből, botanikuskerti ritkaságokból az asztal királynői (A zöldségfélék története)
papirusz szerint szent növény. Európában a rómaiak idején honosodott meg. A XIV— XVIII, századtól termesztése rendkívül fejlett volt. „... Olasz kapor. Ez nem igen külömböz a’ közönséges kaportúl: Chak hogy szélessebbek a’ levelei, és a’ kórója-is nagyobb. Egyébként az közönséges olasz kapor, minden féle eget, földet, el-szenved; noha természeti-szerént, inkább a’ meleget, hogy nem mint hideget: köves helyt, hogy nem mint igen zíros földet szeret... A’ kapor nem sokat külömböz a köménytűi: hanem az szagárúi ösmérszik-meg... Nem-is kéván semmi ollyas munkát, maga el-veti magát; hanem, ha ki azt akarná, hogy szebben nó'lne, öntözéssel köll seghíteni... Kapor igen jó ízt ád az étkeknek...” (Lippai). A koriander szintén ősrégi kultúrnövény, Egyiptomban már i. e. 1500-ban termesztették. A Mózes-könyvek (Kivonulás és Számok) gad néven emlegetik, a mannajelenség magyarázatára. A görögök kórionnak nevezik. Post a gyűjtó'útján szerzett tapasztalataival bizonyítani tudta, hogy Palesztinában, Egyiptomban őshonosán él a koriander. Gyógyító hatását a Talmud is említi, majd később a legtöbb füveskönyv. „Némellyek bors fűnek nevezik, de nem helyessen, hanem mi, csak coriandernek nevezzük közönségessen. Ezt a füvet, nem annijra a’ füveért vetik, mint a’ magváért... (Leginkább pedig azért fogyasztották magját az asszonyok.) Sőt a’ mint írják, valamennij számú magot vészen-bé, annijszor...” (Lippai). Az ízesítők közül a sáfrány, a sáfrányos szeklice, a tárkony és a lestyán a fontosabb. A sáfrányos szeklicét és az ürömfüvet Egyiptomban is termesztették, majd átvették a görögök és a rómaiak is. A középkor óta szerepelnek a termesztett növényfajok között. A keszegsaláta (Lactuca serriola) nemesített változatának tekinthető a fejes saláta. A Dél-Európában, Észak- és Nyugat-Afrikában, a Kanári- és a Zöldfoki-szigeteken, valamint Madeirán honos fajt mintegy 2800 éve termesztik. Változatokban, fajtákban rendkívül gazdag. A kötözősaláta egyiptomi sírok falképein felismerhető. Római salátának is nevezik, nálunk alig ismert, a déli államokban nagyon kedvelik. Theophrasztosz három salátafajtát említ könyvében. Hellász földjén Tridax a neve, de megtalálható a perzsa és hindu nyelvekben, az i. e. 6. században már a perzsák is nagyban termesztették. A görögök és a rómaiak révén először a római birodalom területén, majd egész Európában meghonosodott. Az Árpád-korban hazánkban is számottevő volt a termesztése. Amerika felfedezését követően a telepesek az első növénymagvak között vitték magukkal az Újvilágba; mindenütt népszerű. „... Ennijhány féle a’ saláta, de kivált-képpen két közönséges különbözés vagyon köztök. Eggijk együgyű, avagy paraszt: a’ másik fejes, avagy tellyes” (Lippai). salátának, főzeléknek A salátákról 240
