Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

IV. Vadnövényekből, botanikuskerti ritkaságokból az asztal királynői (A zöldségfélék története)

A Posoni kert a fokhagymáról: „Ennek a’ feje kissebb, hogy-nem mint az több hagymáknak a’ végén egy-kevessé gömbölyű, az-után hoszszukás, bokrossan női egymásban, de nem ollyan szorossan mint a’ fog-hagymának gerezdei: hanem el-vannak egy-mástúl választva a’ fejei, ha nem a’ végén a’ gyökér szálakból vannak öszvekapcsolva. A’ levelei vékonyak és üressek, eggijk a’ másikbúi nől-ki. Az íze édessebb a’ többinél, s-nem ollyan keserű, s-nem-is olly nehéz szagú. Mikor elültetik, el-szaggattyák egy-mástúl a’ fejeket, s-ugy ültetik-el. Jobb kikeletkor ültetni, mert tél-előtt ki-szokták a’ földbűi szedni. Nyersen szokták közönségessen enni: noha az étkekben sem igen rossz. Egyéb haszna s-orvossága, eggyez a’ vörös-hagymával” (Lippai).

Clusius és a gombatermesztés

A világ minden táján ősidők óta gyűjtötték a gombafajokat, s nemcsak fogyasztás céljára, hanem egyéb szükségletek kielégítésére is (pl. tűzszítás taplógombákkal, gyógyító hatású gombák, különféle narkotikumok stb.). Nagyon nehéz az étkezési céllal gyűjtött gombák mennyiségi becslése. Balázs (1982) szerint ez a világ gombai

31. ábra

Magyarország jó gombatermő vidékei (Kalmár- Makara, 1963)

termésének mintegy 10%-a lehet, ez azonban csak az értékesített mennyiségre vonatkozik. Legalább ugyanennyi saját fogyasztásként értékesül. Konecsni (1975) szerint legtöbbet szegfűgombából, rókagombából, tinórukból és tölcsérgombából lehet gyűjteni Magyarországon (31. ábra).

235