Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

IV. Vadnövényekből, botanikuskerti ritkaságokból az asztal királynői (A zöldségfélék története)

Ez ideig 13 faj termesztése számottevő a világon, de csak néhánynak van jelentősé ge hazánkban (lásd a 9. táblázatot). Európában a csiperke termesztésének, Ázsiában pedig a shiitakének van a legnagyobb hagyománya. Clusius 1583-ban foglalkozott a gombatermesztés kezdeti próbálkozásaival. Serres (1600) bővebben ír a francia módszerről, Tournefort (1707) pedig már kifejezetten propagálta a csiperke termesztését Franciaországban. Treschow (1944) úgy tudja, hogy a francia dinnyetermesztők kezdeményezték a csiperke termesztését. Az őszi „holt idényt” használták ki a fő termény palántanevelő berendezéseiben, ez idő alatt egy-két nemzedék gombát tudtak előállítani. Kiderült, hogy az egyenletes klímájú pincék jobban megfelelnek a csiperke számára.

Mások szerint az olaszok dolgozták ki a gombatermesztés módszerét. Újabban a Párizs környéki pincerendszereknek tulajdonítanak nagy jelentőséget (a budapesti csiperketermesztés alapját is a fővárost övező, elhagyott kőbányák teremtették meg).

A XVIII—XIX. században Angliában, a Benelux államokban és Svájcban, majd Németországban is megkezdődött a csiperke termesztése. A technológia javulását, fejlődését eredményezték a spóracsíráztatási kísérletek. 1859-ben Hoffman sikerei megteremtették a steril csíragyártás alapjait. A komposztkészítés és a trágyakezelés tudományos módszereinek kidolgozása világviszonylatban is fellendítette a gombatermesztést.

A csiperkén kívül hosszú ideig nem termeltek más faj(oka)t Magyarországon. Újabb keletű a laska-, a harmat-, a szarvasgomba stb. termesztése. Delmas (1976) szerint pl. a szarvasgombák termesztését már a XVII. században megkísérelték; ez valószínűleg több fajról is elmondható.

Vorvariella fajokat közel kétezer éve termesztenek Délkelet-Ázsiában. Kezdetben csak Kanton környékén foglalkoztak vele, a munka azonban olyan eredményes volt, hogy a növényt Kínától a Maláj-félszigetig mindenütt termesztésbe vonták. Európában csak újabban, elsősorban a franciák próbálkoznak a bocskoros gombák termesztésével. Európában a csiperke után a iaskagomba következik. Ebben a fajok eltérő ökológiai igénye, a termesztési feltételek, a költségek is szerepet játszottak. A laskagombafajok honosak Európában, a bocskoros gombák pedig ázsiai, melegigényes fajok. A laskát Falok és Luthardt módszere alapján Véssey és munkatársai kezdték termeszteni (1967). Meghonosítása sikerrel járt, termelésének volumene egyre emelkedik. A harmatgomba termesztésének kibontakozása ugyancsak várható, a 70-es évek elején értek el vele számottevő eredményeket Németországban.

Igen nagy múltja van Japánban a shiitake (Lentinus edides) termesztésének. Neve tulajdonképpen értelmetlen, mivel a shii a Castanopsis cuspidata fafajt jelenti, a take pedig csupán a gombára utal. Érdekes, hogy a gombafaj eredeti termőhelyén nem tenyészik jól a nevezett fafajon. A csiperke után (670 0001) a shiitake (130 0001) a legjelentősebb faj a világon; ezenkívül a bocskoros gomba szerepe — figyelembe véve a trópusi övezet adottságait — kiemelkedő Ázsiában (42 0001) (Balázs, 1982).

írásos adatok igazolják, hogy Japánban a Kyushu-szigeten élő nép i. sz. 199-ben termesztésre javasolta a császárnak a shiitakét. (Ennek ellenére valószínűnek látszik, hogy a módszer Kínában alakult ki.) Eleinte szétfeszítették a fatuskót és megvárták, hogy a gombaspóra rárakódjék; ma már szuszpenziós eljárással végzik az oltást. (A módszer a múlt század végén fejlődött ki.) Japánban jelenleg is sok kistermelő foglalkozik ezzel a gombával. Újabban Amerikában is igen népszerű lett.

A téli fülőkét, egyes tintagonibafajokat és az ízletes tőkegombát a század elején kezdték termeszteni. ízléstől függően hol Ázsiában, hol Európában a legnagyobb mértékű a termesztése. A szarvasgombát először Grente és Chevalier próbálta kultúrá-236