Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
IV. Vadnövényekből, botanikuskerti ritkaságokból az asztal királynői (A zöldségfélék története)
kukorica (convar. amilaced), sima szemű kukorica (convar. vulagris), puha szemű és kemény szemű, lófogú kukorica (convar. dentiformis), csemegekukorica (convar. saccharata) és viaszkukorica (convar. aratiná). Ezek közül zöldségtermesztési szempontból a csemgekukorica-fajták a legjelentó'sebbek. „Visszagondolunk a halfélékre, amiket Egyiptomban enni kaptunk, az uborkára és a dinnyére, a póréhagymára, a hagymára és a fokhagymára. Bezzeg most koplalhatunk, nincs semmi, mannán kívül egyebet nem látunk” (Számok 11:5 — 6). Betsalim vagy betsal a Bibliában, a görögök krommon vagy krómmua néven ismerték a vöröshagymát, a rómaiak pedig cepa szóval különböztették meg az albiumtól (fokhagyma). „A piramis falán egyiptomi írással vésett felirat hirdeti, hogy mennyi retket, vöröshagymát, fokhagymát fogyasztottak el a munkások. Ha jól emlékszem a tolmács szavaira, aki lefordította nekem a felirat szövegét, ezerhatszáz talentum ezüstöt költöttek csak erre...” (Hérodotosz: A görög-perzsa háború 2:215). H. N. és A. L. Moldenke (1952) számításai szerint a szövegben szerepló' Kheopsz-piramis építői által elfogyasztott zöldségfélék értéke mintegy 3,5 millió dollár, ami hozzávetőlegesen 175 millió forintnak felel meg. A sírkamrák falán több helyen vöröshagymát ápoló vagy épp vöröshagymát szedők és négyesével csomóba kötő kertészek láthatók. A hagyma áldozati termény. Plinius szerint hagymára tették le az esküt, noha az egyiptomi papok nem fogyaszthatták. Izisz szent növénye, de Athenaeus a Szophisták lakomájában azt írja, hogy Léto iránti tiszteletből nevelték nagy gondossággal a vöröshagymát Egyiptomban. A Nílus torkolatánál levő Pelusiumban egy templom díszedényében hatalmas hagymát neveltek, istenként és a házak védőszentjeként tisztelték. Juvenalis szatírában csúfolta ki az egyiptomiak hagymaszeretetét. „Párhagymát és hagymát vétek megbecsteleníteni vagy megtörni foggal. Ó, szent népek, kiknek kertjében ezekből születik az istenség.” Plutarkhosz szerint „Nem való a hagyma sem a böjtölő vezeklőnek, sem azoknak, akik vidám ünnepet ülnek, mert az előbbieknél vágyat kelt, az utóbbiaknál könynyet csal szembe.” Theophrasztosz a görög vöröshagyma-termesztő helyeket is felsorolta. Az ókori csaták pihenőiben a görögök hagymát ettek a borhoz: Aemilius Macer 17-féle baj ellen ajánlotta a hagymát. A római légiók szálláshelyükön megkedveltették a hagymatermesztést. Egyes változatok Európa délibb Sivatagi gyógyszerek illatos ízisz szent növénye „Üvegzománclábu, sima, csiszolt asztalt tett elibük mindjárt, rá érctálat talált: hagymát tesz rá borhoz, harapnivalónak...” 231
