Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

III. Dionüszosz könnyei

Bánáti rizling, az Ezerjó pedig engedélyezett fajta. Újabban nagyon terjed a Rizlingszilváni termesztése. Rendkívül változatos a borvidék talaja, vörös homokkő'-, triász mészkő-, dolomit-, pala-, márga- és lösztalajon egyaránt találhatók szőlők. Elég lágyak az itteni borok, de zamatosak és gazdag illatúak. Akaii vidékén Muscat Ottonelt termesztenek, ami erősen muskotályos bort ad.

Balaton-melléki borvidék. Kevésbé markáns borok teremnek e tájban. Történelmi múltja nem marad el a másik kettő mögött. Az Olasz rizling, a Furmint, a Zöld szilvám, a Rizlingszilváni a leggyakoribb fajta. Jelentős a szaporítóanyag-előállítás, a csemegeszőlő-termesztés pedig fellendülőben van. A nagyszámú kiskert mellett méghatározó szerepe van a Balatonboglári Á. G-nak. Több ismert külföldi fajta telepítésével próbálkoznak. Néhány év múlva eldől, hogy melyek termeszthetők e borvidéken. Bogláron a jó minőségű bort adó Leánykát és Kékfrankost termesztik nagyobb felületen.

Somlói borvidék. Egyetlen vulkanikus talajon kialakult szőlő vidékünk. A borvidékek közül a legkisebb. Talaja lösz, pannonhomok, bazalt. 1010-ben kelt a tornai bencés apácák adománylevele, amely arra utal, hogy a somlai bor igen nagy múltra tekint vissza; a főúri asztalokon nagyon kedvelték. A XIX. században kicsit terjeszkedett a borvidék, a borkereslet ugyanis növelte a telepítési kedvet, erdőt is irtottak a szőlő számára. Furmint, Olasz rizling, Rajnai rizling, Piros tramini a fő fajta, de a régi vegyes állományú szőlőskertekben még Juhfark, Budai zöld, Rákszőlő, Rajnai rizling, Fehér burgundi stb. is előfordul.

A régi somlai bor íze „megszürkült”, mert a filoxéravész után a zamatos fajták eltűntek e borvidékről. Az igazi somlói bor 2— 4 év alatt érik be. Mátyás király somlói borral lelkesítette fekete seregét. Egy anekdota szerint a napóleoni háborúba induló nemesi seregek a somlói hegy alatt díszlépést vertek a somlói bornak. A bencések és a ciszterciták szőlészeti tevékenysége itt is bizonyítható; számos francia termesztési szokás meghonosodott a Somló oldalán levő szőlőkben, majd az országban.

Móri borvidék. A XIX. században még a neszmélyi borvidékhez sorolták, ma pedig a Bársonyos— császári „borvidéket” is a Mórihoz kapcsolták, vagyis egyértelmű a Mór környéki bor és a szőlőtermesztés előretörése. Az Ezerjó a legfontosabb fajta, kisebb jelentősége van az Olasz rizlingnek és a Rizlingszilváninak. A borvidék kezdetei a XII. századig nyúlnak vissza. A török időkben szinte teljesen kiveszett innen a szőlő, majd újra telepítették. Löszön, dolomiton, futóhomokon élnek a tőkék; kopaszmetszést végeznek a hagyományosan kiskerti termesztők, a nagyüzemek pedig a kordonművelést alkalmazzák sikeresen. A XVIII, században német telepesek is éltek már e vidéken; a szőlőművelésben fontos a szerepük.

Soproni borvidék. Szarmata és pannon törmeléken, kavicson, agyagos, löszös talajon helyezkednek el a soproni szőlők. Hagyományos a szálvesszős metszés, a nagyüzemekben pedig a kordonművelés terjedt el. A Kékfrankos, az Oportó, az Olasz rizling, a Leányka, a Piros tramini és a Zöld veltelini a fő fajta e tájban. Már a kelták is termesztettek itt szőlőt, majd a római időkben Probus császár rendelete nyomán sok szőlőt ültettek. A közeli Borostyánút, majd a környékbeli városok lakossága komoly felvevő piacot jelentett, ezért a bortermelés is magas színvonalra emelkedett. A Fertő tó sajátságos mikroklímájának köszönhető, hogy a Lenz-Moserféle magasművelés e tájban (is) rendkívül eredményes.

193