Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

III. Dionüszosz könnyei

Szekszárdi borvidék. Pannonhomokkal kevert löszre telepítették a szőlőt. Nagy az eróziós talajpusztulás, ez a leginkább veszélyeztetett talajú tájunk. Hagyományos a rövidcsapos bakművelés, a gyalogművelés és a szőlők karózása ugyancsak elterjedt a borvidéken. Újabban Medoc noir, Cabernet, Nagyburgundi fajtákat is telepítenek. A szekszárdi Kadarka igen jó minőségű bort ad. Schubertét a szekszárdi bor ihlette a Pisztráng-ötös megkomponálására. Amikor Liszt a pápának vitt a Kadarkából, ő a legnagyobb elismeréssel köszönte meg a küldeményt. A fehérborok szőlőfajtáinak kiválasztása lassan halad, eddig az Olasz rizlinget és a Bánáti rizlinget próbálták ki kisebb területen. Remélhetőleg nem enyészik el a kiskertekben még fellelhető Decsi szagos csemegeszőlő-fajta sem.

Mecseki borvidék. Pala- és vörös homokkőtalajon alakult ki a mecseki szőlőtermesztés. E táj a legdélibb, következésképpen legmelegebb klímájú borvidékünk, ahol a hegyoldalakon a Janus Pannonius által megénekelt mandulával és őszibarackkal elegyesen, rövid- és hosszúcsapos, bakművelésű szőlők találhatók. E táj fontosabb fajtája az Olasz rizling, a Furmint, a Piros cirfandli, a Fehér burgundi és a Rizlingszilváni. A Fehér burgundi, a Piros tramini és a Piros cirfandli különleges borokat ad.

A borvidék eredete a római kor előtti időkig nyúlik vissza. Jelentőségét a hun, az avar, a honfoglalás előtti időkben alapozták meg, mint azt a frank királyi udvar által kibocsátott oklevél is bizonyítja. A mecseki borok alkoholtartalma általában igen nagy; kellemes ízű és könnyű borokat terem e föld.

Villány-siklósi borvidék. Löszön és vörös agyagon, néhol mészköves törmeléken kitűnő vörös bor terem. Csapos bakművelést alkalmaznak évszázadok óta, újabban a Lenz— Moser-ié\e művelést is. A vörösborszőlő-fajtákon kívül kevés Olasz rizling, Hárslevelű és Piros tramini is telepíthető. A Nagyharsánynál feltárt római ház maradványai között találtak egy házioltárt, amelyet a bor istenének tiszteletére építtetett a ház ura. A felirat szerint mintegy 40 hektár földet telepítettek be szőlővel, ezt fia és rabszolgái segítettek elültetni. Villányban él egy hagyomány Bor Vitézről, eszerint akinek a kínáláskor ízlik a bor, az másodszorra már nem bort kap Bor Vitéztől, hanem oltóvesszőt, s teremjen majd a sajátja!

Egri borvidék. Riolittufa- és agyagtalajon termesztik a szőlőt. Hagyományosan csapos bakművelést alkalmaznak, újabban a kiskertekben is megjelent a kordonművelés. Kadarka, Kékfrankos, Medoc noir, Cabernet sauvignon és Cabernet franc a leggyakoribb fajta; fehér szőlőkből a Leányka és az Olasz rizling, továbbá a Hárslevelű eléggé ismert. Viszonylag hosszú ideig erjesztik a vörös bogyójú fajtákat a cefrén, így kapnak igen sötét (bikavér) borokat. A Leányka jövője növekszik. Az Árpád-korban vallon telepesek érkeztek ide, az Anjou-korban pedig olasz földművesek is megtelepedtek. A XIV. században a „Lúdtalpú fekete” szőlőt kedvelték leginkább (levele a lúdtalpra emlékeztet), amely bizonyosra vehető, hogy a Kadarka valamelyik változata volt. A ciszterciták hozták Eger környékére az első feketeszőlő-vesszőket. A tokaji borok mellett az egyik (országhatárainkon túl is) legismertebb fajtánk a Bikavér.

Mátraaljai borvidék. Az Alföldi borvidék után a legnagyobb. Agyagon, márgán, löszön, andeziten, tufán telepedett meg a szőlő. Az északi szelektől a hegyek védik. E borvidékre az Olasz rizling, a Hárslevelű, továbbá a Kadarka és néhány direkt termő fajta jellemző. Csemegeszőlő-termesztésünk (az üzemi is) a Mátraaljára koncentrálódik. Igen fontos még az abasári és a nagyrédei szaporítóanyag-termelés.

194