Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
III. Dionüszosz könnyei
Ez idő tájt erőteljes felvilágosító és jogi küzdelem kezdődött a direkt termő szőlők termesztésének háttérbe szorításáért. Főleg a gyöngyösi, a zalai, a somogyi és a bakonyi direkt termő szőlők okoztak sok gondot, egyébként előfordulásuk sehol sem volt tömeges. Élénk és nagyon intenzív volt az oktató-, kutató- és ismeretterjesztő munka a szőlészek körében. Már a törköly és a borkő hasznosítására is létesítettek szesz- és borkősavgyárakat. A II. világháború idején, illetve közvetlen utána a meglevő fajták borvidékekre megadott alkalmassága szabta meg, hogy melyiket hová szabad ültetni. 1949-ben a Szőlészeti Kutató Intézet hozzálátott a szőlőtermesztési területek felvételezéséhez és minősítéséhez a talaj és a bor minősége, valamint a szőlőnövény fejlődése alapján. Borvidékeinkben a felvételezett szőlők 22%-ajó, 49%-a közepes és 29%-a rossz állagú. Az előbb felsorolt négy tájegységben igen nagy a direkt termők aránya. Az Othello egykor még engedélyezett borfestő volt, sőt étkezési célra és gyógyszer-alapanyagként is termesztették. (Sopronban és Tokaj-Hegyalján 1 — 2%-nál nem több a direkt termők aránya.) A parasztok többsége csak 1945 után jutott földhöz. 30 ezer ha-t osztottak ki 100 ezer embernek... A háború súlyos pusztítást végzett a szőlőkben is. A hadiesemények miatt számos szőlőterület, pince semmisült meg, sőt voltak olyan alföldi szőlős területek, ahol a harcok miatt maradt el a szüret (Csongrád környéke). 1949-ben a hegyközségeket, valamint az egyéb felügyeletet ellátó szerveket megszüntették. Az erőszakos szövetkezetalakítási törekvések sem tettek jó szolgálatot a szőlő múltjához illő fejlődésnek. A múlt öröksége: borvidékek Magyarországon AzArpád-koTban az országnak 12 borvidéke volt. Ez az évszázadok folyamán katonai, politikai, gazdasági, társadami és termesztéstechnikai okok következtében nagymértékben megváltozott, átalakult. Több mint 1000 évnyi történelmünkben, itt a Kárpát-medencében, a szőlők országhatárokon belüli területe a Trianon előttihez képest is mindössze 25—30%-kal volt nagyobb. A területi, politikai és etnikai változások nagy hatást gyakoroltak a borvidékek fejlődésére. 1893-ban 21, 1935-ben, az újbóli besorolás után mindössze 17 vidéket minősítettek borvidéknek. A legutóbbi, 1949—1958 között végzett nagy felmérések után ez 14 borvidékre módosult. Megkülönböztetnek jó bortermő helyeket, bortermő helyeket, csemegeszőlő-körzeteket és besorolatlan területeket. A jó bortermő helyek összterülete 13 587 hektár, a bortermő helyeké 67 936 hektár (29. ábra). Alföldi borvidék. Az első okleveles adat az alpári szőlőkről I. Géza király felsőalpári adománylevelében olvasható; a Tisza menti homokdombokon már a XIII. században élénk szőlőtermesztés folyt. Kecskeméten csak az lehetett a város polgára, akinek volt szőlőskertje. Az alföldi borvidék területi és hozambeli fejlődése a filoxéravész idején gyorsult fel igazán, mivel az immúnis homokban a gyökértetű nem él meg. A tél hideg, a nyár forró, csapadékszegény; főleg a peronoszpóra, a szürkepenész és a szőlőmoly okoz gondot a szőlőkben. 191
