Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
II. Pomona ajándékai
A lótuszt Homérosz tette klasszikussá (Odüsszea): „... ámde megizleltették velük a jóízű lótuszt. És közülük ki a mézédes termést meg is ette, már nem akart hírt adni nekünk, nem akart hazatérni ott kívánt az örökre maradni a lótuszevőknél, egyre a lótuszt szedni, feledve a szép hazatérést.” A középkorban feledést hozó növényként ismerték és alkalmazták. Djerba szigetén, Egyiptomtól Dél-Spanyolországig kis mértékben még ma is termesztik a Zizyphus lotust. Egzotikus gyümölcsök Az előző fejezetben szereplő fajok hazánkban hosszabb-rövidebb ideig szabadföldi körülmények között is megélnek. Az egzotikus gyümölcsök egyes fajai viszont kizárólag növényházban termeszthetők, illetve termésüket importból ismerhetjük. A kiskerti termesztők sokat tettek elterjesztésükért. „Aki .. • pálmát ültet, annak emléke halála után is megmarad” A datolya és a tamariska vetélkedése egyenlőtlen erők küzdelme, az agyagtáblák tanúsága szerint ez mégis megtörtént. A szubtrópusi zóna határát jelzi a datolyapálma előfordulása az ókori Keleten, a termesztés központja Mezopotámia, főleg Babilónia és Asszíria volt (Ritter, 1957). Egyiptomi sírok rajzai, varázskönyvek, sumér és akkád táblák bizonyítják, hogy a datolya már mintegy 5000 évvel ezelőtt igen fontos és megbecsült gyümölcs volt. Hérodotosz datolyaerdőkről beszél. Az egyiptomi és a palesztinai (Jerikó környéki) datolya mérete eltörpült a mezopotámiai mögött, mégis — ez a népek szoros gazdasági, kulturális kapcsolatait is jelzi —, tisztelete közel azonos volt. A datolyának Egyiptomban beq volt a neve, más közel-keleti népeknél egy sor elnevezése van,, ami a termesztését és ismeretét is jelzi. A „phoenix” név Föníciát jelenti. De Candolle állítja, hogy a Phoenix silvestris szelekcióját követően évezredekig sem változott számottevő mértékben a datolya természetes előfordulási területe, areája. Gyümölcse kezdetben Egyiptom, majd egy ideig Palesztina jelképe. Palesztinában és a többi közel-keleti országban a díszítő művészet fontos motívuma, valójában életfa (I. Királyok 6:29—32; Ezekiel 40:31). Hajtásszerű, szeldelt levelei a győzelmet jelképezték, az öröm és a vidámság kifejezésére szolgáltak (János 12:13 143
