Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
II. Pomona ajándékai
képpen az éretlen fügére emlékeztet, ezért nevezik grossulának, cserjéjét grossulariának, franciául grossiliére-nek.” Tusser (1573) jegyzékében már felsorolja a köszmétét is, Reá (1655) a következő fajtákat ismerte: Borostyán köszméte, Hollandi fehér, Hollandi zöld és Hedge-hcd. Mawe kertészeti enciklopédiájában 24 köszmétefajtát ismertet, közöttük gömbölyű és ovális, sima és szőrös felületű, piros, sárga, zöld és fehér gyümölcsű változatok fordulnak elő. Az Angol Kertészeti Társaság fajtabulletinje 185 változatról tud. Lindley pedig már 722 fajtát ismertet. „Az egres, egy alacson apró tövissel tellyes bokron terem: kit a fel-földön, köszmétének híjnak. Néhutt a hegyekben, és bokros helyeken-is terem; de a kertekben, kivált-képpen azért ültetik, hogy a gyümölcsével, mikor még zöld, és éretlen, igen jó ízű étkeket főzhetni, mind húst, halat, leg-inkább tyúk fiat... ICét-féle ez: eggyik mezei, ’s a másik kerti. A kerti csak avval különbőz a másiktól: hogy, ez, valamenyire nagyob szemet hoz. A kerti, némellyik szőrös, némellyik sima. Tiszta vörössek-is vannak, Érsek urunk ő maga kertében. Akár-minémü helyt sem vét-meg: hűvös helyen inkáb terem, hogy-sem igen meleg tartományban” (Lippai). Amerikában lényegében csak a múlt században kezdődött az egrestermesztés fellendülése, nemesítése is későbbi, mint a ribiszkéé. Európában épp fordított a helyzet: az egrest a XV. században, a ribiszkefajokat a XVI—XVII. században kezdték nemesíteni. A múlt században hazánkban is megnőtt a köszméte népszerűsége. Szentendre és Gyöngyös környékén, a tragikus filoxéravész után jelentős területeket telepítettek be köszmétével. Ezek ma is fontos temesztő körzetek. Legnagyobb múltja a debreceni egrestermesztésnek van, itt nem bokornak, hanem fácskának nevelik ki. Az alany aranyribiszke, melyet az Alföld egyes részein (főleg homokon) szőlők garádjában termesztettek. Csongrádon az 50-es években a házak előtti részen utcákat ültettek végig aranyribiszkével, néhányan a termését is gyűjtötték. Ebbe a csoportba azok a fajok tartoznak, amelyek valaha fontos szerepet játszottak a magyar gyümölcstermesztésben, illetve megmaradtak erdei gyümölcsöknek, noha a világ számos országában számottevő a termesztésük. Hegyeinken két áfonyafaj honos: a vörös áfonya (Vaccinium vitis ideae) és a fekete áfonya (V. myrtillus). Jelentősége nem nagy hazánkban, mert a magashegyvidéki klíma igen szűk területen érvényesül, és a termesztett fajták számára szükséges savanyú lápok elég ritkán alkalmasak áfonyatermesztésre. Mindkét fajt csak kisebb meny-Elfelejtett gyümölcsök: áfonya, húsos som, 124
