Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)

Irodalmi szemelvénygyűjtemény

ILLYÉS GYULA

Ha a nemes útra indul, ha megtér a hosszú útról, mikor elmegy, mikor megjön sír a paraszt kint a földön.

Ha a nemes lakomázik, ugrál vígan, parolázik, lódít serleget a falra, a paraszt jajdul föl arra.

Ha a nemes szomorkodik,

Halálról ha gondolkodik, térdre zöttyen, úgy bókolgat, klastromot rak a papoknak,

akár búsul, akár vidul, lány után, ha kukurikul, kezesíti kösöntyűkkel, fizetni a parasztnak kell.

Ha böjtöl, ha házasodik, ha beteg, ha szaporodik, nyaka közé a parasztnak újra új adót akasztnak.

Még akkora, mint az arasz, nyögi terhét már a paraszt, ér alig tizenkét tavaszt, érzi ustorát a paraszt.

Ha a birtokán tanyázik, lovat ugrat, agarászik, míg csak a föld hátán lépdel, rajtunk jár sok háznépével.

Átkot hoz még halottan is, lopó, csaló, rabló, hamis, fejére ha száll malaszt is, a paraszt fizeti azt is.

DÓZSA GYÖRGY BESZÉDE A CEGLÉDI PIACON

58