Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)
Irodalmi szemelvénygyűjtemény
Kis sorsomról magas polcra léptem és világos dombra, szertenéztem, hogy ott álltam, mást se láttam a világban. Nyílott szájunk jajpanaszra? dögölj, rúgtak a parasztba, korbács pattant, a torokba rekedt a szó fojtogatva. Na, nem értjük a beszédet! Elég is ennyi testvérek, balta, csép, már hadarólap magyarázza igazunkat. Vérszopó, dög, elég ennyi, farkasféreg valamennyi, testvéreim, — hajiokát is, szélbe szórjuk a porát is! Segél Krisztus minket! Elképzelem, így szólt s nagy bajszát törölve, néz a futó égre, majd a zajló földre, Homlokán a harag rőt koszorújával s szinte tántorogva nehéz igazával indul Temesvárra süllyedni jeltelen’ szörnyű mocsaradba, magyar történelem! S mint egy barát írta harcairól szólván: nyomában ott tolong százhúszezer sátán. 59
