Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)
Szatmári Lajos: Az 1514. évi Dózsa-parasztháború az irodalomban
nelmi sorsfordulók iránt: ez az életérzés a Dózsában csak fokozódik. Azzal, hogy a parasztháborút, mint nagy nemzeti mozgalmaink egyikét rangosán ábrázolja, Illyés Gyula drámairodalmunk nagy adósságát rótta le, hiszen ez az egyetlen Dózsa-drámánk, amely teljességre törekszik. Illyés Gyula Dózsában nemcsak a parasztforradalmárt, hanem a hazát védő nemzeti hőst is látja, így a dráma a forradalmiság és hazafiság eszmei egységére épül. A hős bukásának során azonban nemcsak magát a történelmi tényt idézi. Számára a történelmi szükségszerűség (a mozgalom bukása) sorsszerű, és arra a kérdésre, hogy: „A világ népei most kapnak prófétát, megállj ák-e a helyüket a lentibb népeknél is” — válasza az, hogy a nemzet akkor sem, később sem élhetett történelmi lehetőségeivel. Ez a pesszimista hang az ellenforradalom után enyhül és újmódon kerül előtérbe a történelmi felelősség kérdése is. Megindul a sokak által aggodalommal szemlélt deheroizáló folyamat, amelynek lényege nem a történelmi mítoszok növelése és tovább ködösítése, hanem a múlt szerető de kérlelhetetlenül reális felmérése. így bontakozhat ki Dózsa és a parasztháború súlyosan realista képe is Kosa Ferenc—Csoóri Sándor: ítélet című film forgatókönyvéből 1968-ban, ahogy a szerzők vallják: „egyre inkább értettük 1514 jelentőségét. A szomszédos népek maradéktalanul tiszta egymásratalálásának az igényét, a szabadság közös akarata által. Mert minden elnyomottnak akkor Dózsa maga volt a forradalom.” Kósáék művében Dózsa már a megégetése előtt elveszti a forradalmat, mert a nép haragjának nincsenek erkölcsi korlátái. A saját lelkiismerete a legnagyobb ellenség. Utolsó napjaiban így beszél: „Én már nem változók meg attól, ha elégetnek ... De itt a többiekről van szó ... Hidd el, nagyobb harcban vagyok magammal, mint ezekkel...” (ti. Zápolyáékkal). Bukása felemelő. Édesanyja a siratóasszonyok ősi fájdalmával így fohászkodik: „Egek ura! Add meg a földnek és vizeknek, hogy az én fiaimnak ne a halálát, hanem az életét lássák” 45
