Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)

Szatmári Lajos: Az 1514. évi Dózsa-parasztháború az irodalomban

ban, a Dózsa-háború körülményeinek rajzával azt akarja igazolni, hogyan lett ilyenné ez a parasztsors háromszáz év alatt. A jelen előzményeit kutatja és a forradalommal terhes reformkor kérdéseire keresi a választ.

A korra vonatkozó nyomtatott és hozzáférhető kéziratos irodalmat is gondosan áttanulmányozta, s így valóban hiteles történelmi regényt írt. A maga korában szükségszerűnek, elkerülhetetlennek ítéli a hadrakelt jobbágyság saját urai ellen fordulását; vitéznek, bátornak, vértanúságában nagynak látja a parasztvezért, de nem híve a forradalom megismétlődésének. Véleményét a regény legrokonszenvesebb alakjával, Mészáros Lőrinccel mondatja ki:

,,Az anyagi szabadság, melyért a nép fegyvert fogott, mindaddig el nem érethetik, míg szellemi szabadsága ki nem vívatott, s talán századok múlnak, míg ez el nem éretik.” A forradalmat Eötvös csak megérteni tudta, de igazán elfogadni nem. Regénye azt bizonyítja, hogy igazán visszautasítani sem.

Petőfi A karthausit 1842-ben színészkedése idején másoknak is felolvasta. A magyar nemesekről írott szatírák megszületését bizonyára segítette A falu jegyzője megjelenése, és az Apostol is hasonlít egy kissé Tengelyi Jónásra. De a forradalom megítélésében, szolgálatában a nép fia már messzebbre jutott. 1847. március 17-én, körülbelül abban az időpontban, amikor Eötvös regénye utolsó fejezetét írja, az Ellenzéki Körben A nép nevében ... Dózsáról így szaval:

„Izzó vastrónon őt elégetétek,

De szellemét a tűz nem égeté meg, ...”

Arany 1847. febr. 28-án kelt levelében szerepel egy Dózsáról írandó eposz terve. Aranyhoz március 31-én kelt válaszában írja Petőfi Dózsáról a jól ismert sorokat: „... Én Dózsát a magyar történet egyik legdicsőbb emberének tartom, és szentül hiszem, hogy lesz idő (ha fönnmarad a magyar nemzet), midőn Dózsának nagyszerű emlékszobrot fognak emelni, és talán mellette lesz az ... enyém is.” (Hatvány: Arany és Petőfi levelezése Bp. 1959. márc.).

Az önkényuralom éveiben csak Jókai ír újabb drámát a nagy lázadásról (Dózsa György). A századforduló idején próbálja becsempészni a Hazánk története című művének lapjaira Dózsa népének harcát Benedek Elek. Történeti olvasmányait hálából ki is tiltotta a kormány az iskolákból. Gárdonyi az Egri csillagok-ban Cecey utálkozó emlékeit idézi a temesvári lakomáról,

41