Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)
Szatmári Lajos: Az 1514. évi Dózsa-parasztháború az irodalomban
ményeit. A parasztháború történetét más történetírók, főleg Tuberó alapján a 150. oldalon az ismert menetben mondja el. Az egyéni betoldások nem haszontalan kitérések, számunkra is hitelessé teszik a megtorlás utáni paraszti nyomorúság ismert képét. Brutus forrásai között említi Cuspianinus bécsi humanista polgármestert (1473—1529), aki személyes tapasztalatai alapján rövid összefoglalót írt a magyar felkelésről. Csak ebben található a más munkákban nem olvasható két fontos mozzanat: ... „Szándékuk volt (ti. a parasztoknak), hogy az egész nemességet eltöröljék és az egész országban levő tizennégy püspöki szék közül csak egyet hagyjanak meg . . . Ama év (1514) november havában az országlakosoknak gyűlése volt Budán, amit hazai nyelven Rákosnak neveznek. Itt nyilván beszélték, hogy a parasztok e fölkelésben, mely alig négy hónapig tartott, Magyarországon mindkét nemből hetvenezer ember pusztult el, ebből négyszázan voltak nemesek. Mely század mesél majd nekem hasonló gonosztettet! Ki olvas vagy hall valaha effélét! . . .” íme, a parasztok kegyetlenségét ostorozó polgári író az áldozatok között csak négyszáz nemest tud kimutatni! Zsámboki János (1531—1584) udvari történetíró, könyvkiadói, kéziratgyűjtői tevékenységének köszönhetjük azt a hasznos függeléket, melyben Ransanus 1480-ig megírt művét megtoldva humanista módon értékeli a parasztmegmozdulást. Heltai Gáspár (1520—1574) Krónikájában megtaláljuk az 1514. évi események elbeszélését is. A reformátor és városi polgár érdekei szerint ítélte meg az eseményeket. A megtorlást e szavakkal ítélte el: „És úgy tevék a nemesek a községet nemcsak jobbággyá, hanem rabbá is.” Forgách Ferenc (1535—1577) II. Lajos egykori kincstárnokának fia előbb a Habsburg királyok humanista diplomatája és politikusa, élete utolsó évtizedében pedig az erdélyi fejedelmek kancellárja volt. Magyar históriája az 1540—72. közötti évekről szól ugyan, de Karácsony György felkelésével foglalkozva megemlékezik 1514-ről is. Saját társadalmi osztályának humanistájához méltó, kíméletlen, sőt elkeseredett bírálója. Énekelhető, magyar verses históriás ének . is maradt ránk a parasztforradalomról. Igaz, két nemzedék múlva, 1577 táján szerezte az elnyomott nép között forgolódó vándor prédikátor, Bogáti Fazekas Miklós (1548—1592?) Görcsöni Ambrus Mátyásról szóló énekét folytatva örökítette meg 1514-et is. Tizenegy 37
