Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)

Szatmári Lajos: Az 1514. évi Dózsa-parasztháború az irodalomban

szakaszban Heltai krónikája nyomán mondja el az eseményt. A törökre készülő paraszthad megértette, hiába szabadulna a töröktől, uraitól továbbra sem lenne nyugovása.

Az ének dallamát Szabolcsi Bence kézikönyve nyomán közli könyvében Geréb László. (Geréb gyűjt.: 148—150. o.)

A reakciós Istvánffi Miklós (1538—1615) Magyarország története című munkájának 5. könyvét teljes egészében és a 6. könyv elejét is a parasztháborúnak szenteli. Még személyes élményt is megszólaltat a történet kezdetén: „Még gyermekkoromban láttam egy elaggott öreget, aki Dózsa György lovait patkolta. Kovács volt, Lőrinc nevezetű. Ö is azok közé tartozott, akikkel haraptattak a parasztvezér testéből.”

Az események előterébe — szemléletéhez híven — nem a parasztokat állítja, hanem a nemzetért egyedül felelős, a politikához értő urakat. Hogy a humanista történetíró tárgyilagosságának látszatát megőrizze, elismeri Dózsa vitézségét, és kárhoztatja az úri bosszú kegyetlenségét is. Az udvari párthoz méltó módon még egy népmondát is feljegyez a parasztölő Zápolya bűnhődéséről:

,,.. . Mondják, hogy (Zápolyai) János a sok ártatlan vér kiontása miatt, a parasztok elpusztítása után, két évig csodásképpen nem látta az oltáriszentséget, midőn a miséző pap felmutatta a jelenlévő népnek. Ezért ama két páratlan, jámbor asszony (anyja Hedvig és nővére, Borbála) nagy vagyont osztott szét a szűkölködők meg a szerzetesek és apácák közt, sokat imádkoztak és böjtöltek, hogy újra visszakapja képességét a szentség meglátására. (Geréb gyűjt. 210. o.)

Pethő Gergely (1563—1620) a parasztháborút rokonszenves hangon, Istvánffi és Bencédi Székely munkája alapján írja le.

A parasztháborúval foglalkozó korabeli irodalom közül még a megtorlást tartalmazó jobbágy törvény eket és Werbőczi István 1514-ben bemutatott jogkönyvét, a Tripartitumot forgathatja haszonnal az érdeklődő olvasó.

Mindkettőből szemelvényeket tartalmaz a középiskolás történelmi olvasókönyv (II. k. 330—332. o.).

II. A parasztháború a későbbi korok irodalmában

A XVII. sz. végi és XVIII. sz. eleji kurucmozgalmak hatásaként megjelennek a szegénylegény-énekek, bujdosó-versek, fohászok, siraloménekek, hazafias kesergők. Nem nehéz ezek tartalmában, hangulatában felismerni a XVI. századi jobbágy-38