Bene István - Kisfaludi István (szerk.): Ceglédi kalendárium '97 (Cegléd, 1996)
CEGLÉDI KALENDÁRIUM'97 Az igazság állomásai A minap vehettem kezembe Zimonyi Zita Óda a férfihoz című / 1 verseskötetét fehér bőrkötésben. Mint kiderült, ennek a könyvnek „feketében" párja is van Szent ölelés- iszonyú gyönyör címmel. Az utóbbi már két kiadást is megért. Beszélgetésünket nagyrészt ezért is tartottam fontosnak, másrészt a költemények - pszichikai mélységeket is feltáró - különlegessége miatt. A kisvárosi lét az önmegvalósítás drámáját hordozhatja azáltal, hogy az egyén eredetisége - törvényszerűen, de sosem magától értetődően - nagy erővel sugárzik át a személyes én kifejezésrendszerén.- Ebben a közegben mit jelent számodra az írás ? Átemel azokon a fizikai korlátokon, amelyekkel mint biológiai lény szembetalálom magam a villanásnyi életidó'm alatt. Értelmet ad az értelmetlennek, legalábbis megteremti ennek illúzióját.- Miért írsz ? Nyomot akarok hagyni magam után, és számomra az önkifejezésnek ez a formája rendeltetett. Az ember azt gondolja, hogy ő egy fontos teremtménye a világegyetemnek, de létének tapasztalásai egyre inkább elbizonytalanítják ebben. A két életérzés összecsapásának feszültségéből születik az alkotás - legalábbis az én esetemben.- Színes egyéniségnek tartanak mindazonáltal, hogy újságíró, tv-riporter, pedagógus és a köteteid kapcsán alkotóművész vagy. Melyik ebből a legfontosabb ? Valaha lobogó lelkesedéssel léptem a pedagógus pályára, de azóta csak a valóság hideg vize zúdul rám... Verset írni előbb kezdtem, mint újságot. Mégis a cikkek láttak napvilágot előbb. Kétségtelen, hogy örömöt jelentettek, amikor annak idején először olvashattam soraimat a Magyar Ifjúságban, a Petőfi Népében, a Maholnapban, a Pest Megyei Hírlapban, de az alkotómunkához egyik sem fogható.-A fentebb felsorolt tevékenységeidhez hozzáképzelem a pihenésre, a családra fordítandó időt, és a napból eltelt 24 óra. Mikor írsz? Boldogtalanságom legnagyobb forrása, hogy a hétköznapi teendők és a megélhetés megteremtésének nyűgei állandóan kilöknek alkotói késztetéseimből, aztán pedig nagyon nehezen tudok visszazökkenni a késő esti órákban. Gyakran érzem úgy, hogy ez az örökös harc felemészti az életemet, de nem adtam fel.-Az ember elkezd írni, itt-ott megjelennek művei, készül egyfajta önmegvalósításra az irodalom terén. A felismerés pillanatát szeretném tetten érni: honnantól kezdődik az, amikor valaki költőnek mondja magát ? Lelkem mélyén költőnek vallom magam, amióta írok. Ha nem így hinném, fel sem emeltem volna a tollat, nem szeretek céltalan dologba 82
