Bene István - Kisfaludi István (szerk.): Ceglédi kalendárium '97 (Cegléd, 1996)
CEGLÉDI KALENDÁRIUM'97 kezdeni. Az más kérdés, hogy ifjúkori öntudat hogyan merül a realitás hullámaiba a tudás és a tapasztalás terheivel... Majd eldönti rólam az utókor, hogy költőnek tart-e, vagy sem. Lehet, hogy elsöpör az idő és nem marad utánam semmi, de az is megeshet, hogy egyszer majd beszivárog az irodalomba, amit széthintettem...- A célod az, hogy verseket hozzál létre, a költészeteddel mi a célod? Meg akarom mutatni, hogy annak az embernek, aki a második évezred végén élt itt, milyen gondolatai voltak. Tehát ez az egyik. A másik célom pedig, hogy áttörjem a prüdéria, a képmutatás falát a művészet segítségével, amely sajátosságánál fogva képes feltárni a valóságot. Az emberek különböző ideáktól gúzsba kötve, többnyire olyan képet akarnak magukról megismertetni, amely tagadja az esendő, a gyarló, a sebezhető lény minden jellemzőjét. Ez nem a valóság! Én azt a titkot akarom felfedni, amely az ember legbensőjében él, de rejtegeti azt.- A költészet egynemű közege a nyelv, amelynek segítségével az olvasó belehelyezkedik a vers világába, a költő pedig általa jeleníti meg kiválasztott élmény- és életanyagát. Itt vetődhet fel egy sajátos kérdés: hol van a magánszféra megnyilatkozásának határa ? Mindezt alkotáslélektani szempontból megközelítve azt mondhatom, hogy mivel a kifejezések nem adekvátak a gondolatokkal - nincs szó mindazokra a széles skálájú érzésekre, indulatokra, amelyeket egy ember felfog -, ezért a határt a kifejezések, a vers formája alkotja. A költő, a művész általában ezeket a korlátokat feszegeti. Minden, ami emberi - hozzánk tartozó, el lehet utasítani, de tagadni semmiképp, tehát nem gondolom, hogy szelektálnom kellene a megnyilvánulások - az igazság állomásai - között. Összefoglalva: határt csupán az alkotó tehetségtelensége szabhat.-Az elegáns, részletgazdag érzékiségen túl mély érzésűnek, szenvedélyesnek tartom költői hangvételed és a kötetek is ebben a hitemben támasztanak alá. Mindkettő a szerelemről, a férfi-nő kapcsolatról szól fehéren-feketén. Mit jelent az életedben a szerelem, és mit a férfi ? Ha az ember szerelmes, szörnyű "bűntetteket" követ el a másik megszerzéséért. Ebből a szempontból nézve a férfi ellenfél, a másik viszont társ, de mivel a dialektika híve vagyok, így mindkettőt igaznak tartom. A nő és a férfi együtt egy egész ember. A szerelmespár, házaspár, emberpár kifejezések is ezt sugallják, tehát- anélkül, hogy az önállóság szükségét vitatnám - azt állítom, hogy egy ember egyedül félember. Jelkép is a férfi. A vívódó, a gondolkodó, a cselekvő lény megtestesítője, bár, hogy mindezen tulajdonságok melyik nemnél válnak meghatározóvá, azt a különböző élethelyzetek határozzák meg, s ha elfogadjuk, hogy egymás kiegészítői, akkor ebben a viszonyban föl sem merülhet az alá- vagy fölérendeltség kérdése. A szerelem az a ritka - Istentől kapott - ajándék, amely az embert feloldja elszigetelt énjéből, miközben felvillantja előtte az univerzumot. Két ember együtt Isten. Ez nem egy túlzó kép, mindössze azt akartam kifejezni, hogy a teljes egymásra találás egy különleges tudati állapot, amelyben az ember része lesz a 83
