Bene István - Kisfaludi István (szerk.): Ceglédi kalendárium '97 (Cegléd, 1996)
CEGLÉDI KALENDÁRIUM '97 ami valójában kiváló útmutató az izraelita felekezetű temetők világának a megismeréséhez. Ha történelmileg a temetők eredetét kívánjuk meghatározni, a mai értelemben vett elkülönülő helyen, az a római időkig nyúlik vissza. Abban az időben szűnt meg a nyugati világban a bárhol való temetkezés - okkal - a higiénés elvárások miatt. Eltérő a gyakorlat az iszlám világban: a törzsi kultúrákban ugyan van temető, de nem ez a halottkultusz fő iránya. Még a közelmúltban is láthatók voltak például Bulgáriában a gabonaföldek fái, gépfordulók mellett turbános török sírok. Ezek védelme ma már lehetetlen. Még a mai temetőben sem könnyű megőrizni az értékes, művészeti leg fontos alkotásokat, sírjeleket, szobrokat... A ceglédi temetőben a fejfa, illetve annak minden új változata megtalálható, bár református és evangélikus vallású személyek sírhantján a leggyakoribb. A sírkereszt valaha a reformáció után vált gyakorlattá, de csak katolikus sírokon. A XVIII, századtól igen sok kopjaíás sírhalmot figyelhetünk meg, sőt Erdélyben székely kapuval zárták le a temetőt a környezettől. Kettős keresztek csak az Újvároson vannak, ugyanis az I. világháborús hadifoglyok közül több szerb és orosz katona Cegléden hunyt el, ők még a végtisztességet megkapták! A sírkő és kőkereszt a polgári ízlés megnyilvánulása, amelyet a paraszti rétegek ízlésvilága nagyon gazdaggá tett. Eloszlatandó tévhit, hogy a fejfa és a kopjafa azonos, erről már Viski Károly is értekezett. Itt azonban nincs mód ennek részletes kifejtésére, mindössze utalunk rá. Kevéssé ismert az izraelita temetők szimbólumvilága. Az álló sírkő askenáz zsidókra utal, a fekvő pedig szefárdra; rabbit rejt a szarkofág vagy a kisebb mauzóleum. Óhel, azaz sátor illette meg a csodatevő rabbikat. Itt van elrejtve... a vége: Legyen bekötve az élet kötelékébe - kezdetűek a sírkövek. Cegléden is. A sas, menora, kohanita kéz, szarvas, korona, szőlő, ötágú gyertya a leggyakoribb sírkődísz. A református és evangélikus temetőkben a szomorúfűz, kehely, kalász, virágcsokor, pálmaág és a galamb az igen elterjedt díszítmények. Katolikus temetőkben a kereszt, a szenvedő Jézus domborműve, töviskorona, galamb, gerle, szív figyelhető meg. Az angyalkás sír gyermeket rejt, allegorikus nőalak a fiatalon elveszített feleség jelzése, az eltört fa a hirtelen halál szimbóluma. Nagyon sokféle a ceglédi temetők üzenete, jelei pedig készülő tanulmányaink tárgya. A csupán érdeklődők számára pedig a temető legyen mindig a tisztelet helye - az elhunytak iránt, felekezeti hovatartozástól függetlenül. „ _ , . _ 60 Dr. Surányi Dezső 73
