Bene István - Kisfaludi István (szerk.): Ceglédi kalendárium '97 (Cegléd, 1996)
CEGLÉDI KALENDÁRIUM '97 Nadrágszíj parcel Iák A ceglédi agrárvilágot is alaposan átrajzolták az utóbbi években végbement politikai, gazdasági változások. Halmi Tibor gazdajegyző, a téma alapos ismerője szívesen beszélt a napjainkra kialakult helyzetről. Városunkat huszonnégyezer hektár mezőgazdasági terület övezi, és ebből tizenhétezer hektár szántó, a többi erdő, rét legelő, szőlő és gyümölcsös. Megváltoztak a tulajdonviszonyok, és egyedül a Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Rt. (korábban tangazdaság) rendelkezik öt-hatezer hektár állami földterülettel. A többi vagy a kárpótlás során került új tulajdonoshoz, vagy részarány-tulajdonosként.. A terület nagyobb részét továbbra is gazdasági társaságok művelik, és körülbelül hétezer hektáron gazdálkodnak vállalkozók, kistermelők. Ez utóbbiból mintegy ötezer hektár a szántó, kétezer legelő illetve ültetvény. Továbbra is fennmaradt a nagyüzemek súlya, a DPMG Rt. és néhány kft. korszerűen működik, ám a többiek jóval elmaradnak a kor színvonalától. Nincs elegendő eszközük, több-kevesebb bérmunkát vesznek igénybe. A gazdálkodás költségeit növeli a föld bérleti díj, ami aranykoronánként 10- 15-20 kilogramm búzának, illetve az azért járó tőzsdei árnak felel meg. A nagyüzemek csak a hivatali ügyintézés során találkoznak a gazdajegyzővel, aki elsősorban a vállalkozók és a kistermelők támogatási kérelmeivel foglalkozik. (Ebbe a körbe tartoznak a normatív támogatások, a hitellehetőségek, a szakmai, technológiai tanácsok, az anyagbeszerzés és az értékesítés kérdései. Az információ szerepe felértékelődött napjainkban, hiszen egyre többen szeretnék tudni; hol, mit lehet olcsón beszerezni illetve megfelelő áron eladni. A Pest Megyei Agrárkamarának van egy nagy teljesítményű számítógépe, ám ehhez csatlakoztatni kellene a gazdajegyzők székhelyén egy-egy készüléket, hogy az információs láncolat kiépüljön. A gyors informálódás egyelőre még - sajnos - várat magára. Az átlagos birtokméretekre az elaprózottság jel lemző városunkban. A legtöbb a fél és egy hektáros gazda, akinek zöme bérbe adja a területét. Ez körülbelül a felét teszi ki a két-háromezer földtulajdonosnak. Talán a negyed részük foglalkozik ma a földműveléssel. Azok használják komolyabban a birtokukat, akiknek legalább három-négy hektárjuk van. Az ennél kisebb terület csak a háztáji igényeket elégíti ki. A három-öt hektárnál kezdődik az árutermelés. Ilyen kisbirtokból két-háromszáz van a határban. Azoknak a száma, akik tíz-húsz hektár fölötti földterülettel rendelkeznek, nem sokkal haladja meg az ötvenet. Miután a kárpótlási földárverések természetéből adódóan egy-egy tulajdonosnak több helyen van kisebb területe, célszerű lenne ezeket egyesíteni az ésszerűség jegyében. Az önkormányzat próbálkozott a birtokösszevonással, ehhez a földhivatallal való szoros együttműködés kellett volna, de a dolog valahol mindig elakadt. Ahhoz, hogy egy-egy táblát átszabjanak, valamennyi érintett tulajdonos beleegyezése kellene, de ez sem volt meg. Ezt majd az élet apránként megoldja, természetesen plusz költségekkel. Addig maradnak a nadrágszíjparcellák. A magángazdálkodók még kevéssé élnek a célszerű összefogás lehetőségével, pedig az önszerveződésé a jövő. A Ceglédi Gazdakör kezdeményezte a búzatársulást, amelynek keretében többen közösen tárolták és értékesítették terményüket, megfelelő áron. Igaz, hogy akik egy helyre hordták be a termést, az eladásról azok sem gondolkodtak egyformán. Az 1996-os évben már szóba sem került, hogy újra próbálkozzanak, bár a társulást bármikor fel lehet eleveníteni. Egy-két kisebb, lazán szerveződött csoport alakult, főleg meglévő gépeik közös használatára. Ők kisegítik egymást, összedolgoznak. Előbbre jutnának, ha gépköröket alakítanának, de eléggé zárkózottak a ceglédi gazdák. A jövőt tekintve némi reményt mutat, hogy némely családokban együtt gazdálkodnak az egymást követő generációk. Ahol a nagyszülő, a fiú és az unoka egyaránt részt vesz a családi gazdaság munkáiban, ott hosszú távon megélhetést nyújthat a földbirtok. Tamasi Tamás 74
