Bene István - Kisfaludi István (szerk.): Ceglédi kalendárium '97 (Cegléd, 1996)
CEGLÉDI KALENDÁRIUM '97-Mindegyik évszakot. Szép a tél, aztán tavasszal kivirulnak a virágok, gyönyörködni lehet a felhők vonulásában, az ég kékjében, majd jön a nyár forrósága. Az ősz tartozik hozzám leginkább...-Megfelel- e Irma néninek az a kor és az a hely, amelybe született, vagy inkább másikat választott volna, ha teheti?-Nagyon meg voltam elégedve a szüleimmel, a gyermekkorommal és a testvéreimmel is, akik közül én hetedikként láttam napvilágot, és most már utolsóként, egymagámban vagyok. Szép volt a fiatalságom, a pályám is, aztán nyugdíjasként újra fölfedeztek a televízió és a film számára. Hát akkor mit kívánhatnék még?!- Van- e valami, amit másként csinált volna az élete folyamán?- Lehet, hogy van, fiam. Épp egyik éjszaka gondolkodtam rajta, hogy jaj mit is hibáztam el az életemben. De, hogy mi volt ez, azt nem tudom megmondani neked, napirendre is tértem fölötte.- Valami családi ügy, színészi munka vagy talán szerelem...?- Nem szerelem. Lehet, hogy a pályámmal kapcsolatban valami. Húsz évesen kerültem Szegedre, aztán egy Kacsóh Pongrác-ünnepségre, tán 1924- ben különvonatok jöttek Pestről. Az Operaház igazgatója meghallott énekelni és megkérdezte tőlem, hogy ezzel a készséggel és szép hanggal, amivel én rendelkezem, miért vagyok itt a végen, és nem az Operaházban. Kaptam is egy meghívót próbaéneklésre. De nem mentem idegen kollegák közé, akik közül a nők irigykedve kérdezték volna, hogy mit akar itt ez az idegen vidéki. Ami elmúlt, elmúlt. Most itt vagyok Cegléd város „közepén"!- Milyen tervei vannak rövid és hosszú távon?- Ne beszélj már, 96 évesen lehet hosszú távon gondolkodni?!- Persze, a 100. születésnapját meg kell ünnepelni!- Hát az biztos, el is várom, hogy itt az egész város felvonuljon, legyen lobogó, csinnadratta meg miegymás... - nevet.- Akkor mondhatjuk, hogy erre készül?- Nem készülök én, addig még van négy év, annyi minden történik odáig, jönnek a látogatók, meg a televízió...! Rövid távon pedig a szőlőt kell bekapáltatni.- Irma néni, szokott imádkozni?- Szoktam, fiam, amikor lefekszem. Elmondom a miatyánkot, meg saját szavaimmal a kérésemet.- Meghallgattatik?- Olyan konkrét kéréseim nincsenek a Teremtőhöz, amelyekre azt tudnám mondani, hogy megkaptam- e vagy sem. Zimonyi Zita (A beszélgetés megjelent a Ceglédi Kék Újság 1996. október 16-i számában. Az itt közölt szöveg a Kalendárium számára szerkesztett változat.) 65
