Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)
Barcsay Jenő: Megnyitóbeszéd Benedek Péter ceglédi kiállításán
Barcsay Jenő: Megnyitó beszéd Benedek Péter ceglédi kiállításán Nem kívánom most elemezni Benedek Péter művészetét, mert a megnyitómnak nem is lehet ez a feladata. De azért már most szeretném megállapítani, hogy Benedek Péter nem naiv festő. Az ő festészete egészen más. Már születése pillanatában meg volt áldva olyan memóriával, amely lehetővé tette számára a vizuális úton szerzett formai tapasztalatok elraktározását, így csak bizonyos fokú gyakorlati tudást kellett még megszereznie ahhoz, hogy sajátos módján kifejezhesse emberi, festői mondanivalóit egyaránt. Ez sikerült is, bizonyítja az életműve, melynek egy kis töredéke itt most előttünk van. Akik ismerik Benedek Péter művészetét első látásra érezhetik, hogy olyan művész munkásságával állunk szemben, olyan ember alkotásaival, aki ösztönös képalakításával különös festői világot tudott teremteni. Amely csakis az övé, senkihez nem hasonlítható, tehát egyéni, és ez nagy dolog. Bizonyos képei, rajzai a magyar mesterek művei mellé állíthatók, mégpedig a nagy magyar mesterek művei mellé állíthatók, azok szomszédságában a próbát derekasan kiállják. Gondolok például Kalapos önarcképére (1915), amely egy remekmű a legszebb magyar önarcképek közé sorolható. Katonák a moziban, amelynek a megkomponálása jó értelemben bravúros. Azután a Kakas öt tyúk, hát ez kérem szépen a legszebb magyar képek, rajzok egyike. Most, hogy a Benedek Péter múzeum létrejön, régi vágyunk teljesül, de ami most történt, csak előlegezése annak, hogy rövid időn belül külön házat kapjon egy gazdagabb gyűjtemény, hogy a múzeum méltóképpen, maradéktalanul teljesíthesse feladatát. Közösen össze kell fognunk, mert én tudok arról, sokszor nagyon gyönge képeket vesznek meg hivatalosan és Benedek Péter munkássága, művészete igazán megérdemelné, hogy ahon-65
