Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)

Barcsay Jenő: Megnyitóbeszéd Benedek Péter ceglédi kiállításán

nan csak lehet, a jobb és jelentősebb dolgait gyűjtsük össze, hogy tényleg egy gazdagabb múzeum jöhessen létre.

Kevesen tudják, hogy éppen Benedek Péter festészetével indult el annak idején itt Magyarországon egy folyamat, amely fölbátorított több, az ország különböző részein élő festőt, úgynevezett őstehetségeket. Ennek eredménye volt az 1934-ben a Nemzeti Múzeumban bemutatott őstehetségek kiállítása, amelyen Benedek Péter több igen jelentős művével szerepelt. Kassák Lajos, Tersánszky, Szabó Pál, Tamási Áron és Móricz Zsigmond is írtak akkor a parasztművészek alkotásairól, de nem is akárhogyan.

Úgy emlékszem ezekben az írásokban Benedek Péter neve jelentősen ki is volt emelve. Mestereink közül Vaszary, Lyka Károly, Csók István, Rippl-Rónai, szóval a legnagyobb mesterek, művészettörténészek figyeltek fel művészetére, de felfigyelt a külföld is, a bécsi kiállítására gondolok, de mi is, akik még fiatal kezdők voltunk, szintén merítettünk abból, amit akkor láttunk. Megjegyzem a bécsi kiállításon minden képe elkelt, és az osztrákok csodájára jártak. Mielőtt a kiállítást megnyitnám, úgy érzem, köszönetünket kell kifejeznem úgy a város, mint a megye vezetőinek, hogy a Benedek Péter múzeum létrejöttét elősegítették, de csak elősegítették! De reméljük azonban, hogy a véglegesnek tekinthető múzeum még Benedek Péter bátyánk életében létrejön majd.

Őszinte tisztelettel köszöntjük a 90 éves Benedek Péter festőművészt és kedv'"’ feleségét, aki jóban-rosszban segítette Péter bátyánkat. Mindnyájunk nevében kívánom, hogy még sokáig közöttünk lehessen, erőben és egészségben, az az ember, aki bár igen nehéz, sokszor emberhez nem méltó körülmények között is képes volt olyan művet, életművet megteremteni, amely hazánk festészetét szebbé, gazdagabbá tette.

A kiállítást megnyitom.

Kossuth Múzeum, 1978. október 29.