Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)
Szabó Júlia: Benedek Péter félszázados művészpályája
mellett álló lány kendőbe burkolt alakja lágyabb, érzelrrjesebb kontúrjával, leheletkönnyű színezésével művészetének új kórszakát jelzi. Igen finom formában bontakozik ki ez a líra a Magyar Nemzeti Galériában őrzött Önarcképén, amelyen Medgyessy Ferenc kis Szoptató anya szobrával ábrázolja saját magát. Ez az önarckép tudatos reprezentáció: kezében palettával és ecsettel oldalnézetben jelenik meg a művész félalakja, válla érinti a puha kontúrokkal felvázolt, szinte reproduktív pontossággal megelevenített kisplasztikát. Nem saját művével, a magyar művészetből leikéhez legközelebb álló alkotással ábrázolja magát. Talán az őstehetség kategória ellen tiltakozott ezzel, amely mindenképpen kirekesztést jelentett a „valódi” művészek köréből, talán csak naiv hódolattal tiszteletét fejezte ki Medgyessy művészete iránt, talán a szobor témája ragadta meg. Alakja és a szobor közös művészi nyelven komponálva jelent meg a vásznon. Korábbi kemény stílusát hullámzó körvonalak, gömbölyded lágy formák váltják fel, átmenetei fokozatosak, kontrasztjai teljesen feloldódtak. Művészetünk nagy részére jellemző ez a tendencia a harmincas évek első felében, Benedek Péter sem válhatott mássá, éppen alkalmazkodó, szerény egyénisége miatt. Cifraszűrös csendéletén (Magyar Nemzeti Galéria) egészen oldott folthatásokkal dolgozik. Művészetének korábbi plasztikus értékei szinte teljesen eltűnnek, a legáltalánosabb stíustörekvésbe olvadása már-már elkerülhetetlen. A változás folyamatát az évtizedek folyamán mindig megismétlődő falusi-vidéki portrémegrendelések lassítják, ahol az objektív formaadás, az általánosító jellemzés a megrendelők követelménye, s ezt Benedek Péter nem teljesítheti a laza tónusfestészet eszközeivel. Falusi lányokat, legényeket ábrázoló portréi sokkal csikorgóbbak, szinte kihívó, kontrasztos modorban festettek, mint többi alkotásai. A feltűnő tulajdonságok kiemelése, a ruhával, ékszerrel, szalaggal folytatott reprezentáció, furcsa, össze nem illő darabok egymás mellé kerülése a megrendelők ízlésén túl Benedek Péter valóságtiszteletét is jelzi. A bomló falusi kultúra világát néhány közös munkafolyamat és ünnep még összetartja (ezek ábrázolását sokszor megismétli), de a személyiség kultusza már elszakadt a hagyománytól. A harmincas évektől kezdődő, gyökereiben már századokra visszanyúló paraszt-válságok pszichikai megrázkódtatásai felfedezhetők Benedek Péter nyugodt, konfliktusmentes művészetében is, egyszerű leíró módszerében is 62
