Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)
Ikvai Nándor: Benedek Péter a parasztfestő
Emlékezetből fest, modell után csak portrékat, manapság pedig egy-két önarcképet. Előbb ceruzával felvázolja a papírra vagy a táblára rajzszögezett vászonra alakját. Nincs egy centiméternél hosszabb, összefüggő vonala. Azután kiszínezi az eget, majd balról jobbra, ami sorra következik. Roppant lassan, kínnal dolgozik. Szinte beleolvad abba, amit csinál. Az embert a kalapjánál kezdi, és halad lefelé, apró pontokban rakva fel még az olajfesték színeit is. Mikorra a jobb sarokba ér (2—4 heti munka után), készen is van a mű. Móricz a rokon lélek, találó szavaival jellemzi munkáját, róla írott cikkében: „Néztem míg dolgozott. Egy szőlőmunkás, aki metszőkéssel megy végig a szálakon, s minden ágbogat megnéz, mindent letisztogat, ami fölösleges. Mint egy festőmunkás, akinek csodálatos lelki élete van az egyszerű külső alatt és nemes kultúrlelke. Tele érzéssel, aggodalommal, fájdalommal és bölcsességgel”. A nagyfokú egyszerűség Benedek egyéniségének és képeinek egyaránt jellemzője. Sűríti a mondanivalóit, elhagyja a feleslegest, kiemeli a jellemzőt. Ezt példázzák érdekes képkivágásai is, amikor félbevág egy tyúkot, vagy éppen a távozó gazdasszonynak már csak egyik lábát láttatja a képen. Az eleven, mozgó élet jelzései ezek. A Magyar Művészeti Tanácshoz 1949-ben írt levelében vall önmagáról. Kedvenc témái az ünnepek köréből (mulatozás, sorozás, keresztelő, vasárnapi séta) kerülnek ki. Többször panaszolta, hogy sohasem sikerült még ez idáig egy teljes lakodalmas menetet festenie, mert sohasem volt elég hosszú vászna hozzá. Az ugyancsak „szélesvásznúra” sikerült „Lakodalmas menet” c. képéről is lemaradt a zenekar egy része, a bámészkodó gyerekhad és utcanép. Bálint Jenő nem engedte hosszabbra festeni, azzal az indoklással, hogy már így sem lehet eladni! Szívesen megbeszéli az arra érdemessel a témát, szavakkal rajzolva meg a kép mondanivalóját, azonban a munkába beleszólni még a feleségének sem enged. Most hatvanévi munkássággal a háta mögött is mi ndent ugyanúgy csinál, mint amikor elkezdte, ugyanazzal az aprólékos technikával, lassú munkatempóval — talán valamivel több magabiztossággal, rutinnal. 57
