Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)

Ikvai Nándor: Benedek Péter a parasztfestő

A képcímeket ő maga adja, jellemzően, találóan, de nem mindig a legrövidebben (Lakodalmasok Benedek Julis házánál, Bognár János vízimalma, Simó József uszódi bíró, Családikor, Esti itatás, Sorozás napján, Verklis, Kolompárcigányok, Egy kakas, öt tyúk stb.).

írásra késztetett több „nagyot”, Tersánszkyt, Szabó Lőrincet, Kassákot, másokat. A műtörténészek külföldi párhuzamokat vonnak ellene és mellette. Talán Lyka Károly az, aki helyes úton járt értékelésében.

Az 1964 decemberében Cegléden megnyitott gyűjteményes kiállításán hetvenhat képét sikerült egymás mellé sorakoztatni, a legkorábbi időktől napjainkig. Hiába tudta név és cím szerint Benedek Péter képeinek sorsát, vásárlói (az egykori esperesek, tanítók, gabona- és paprikakereskedők, főjegyzők) már sehol sincsenek. Odahaza pedig mindig csak egy képe van — amely éppen készül.

Életművének mérlegeléséhez együtt kellene látni másfél ezret meghaladó munkásságát. Annyi azonban meglevő képei és a csupán fényképfelvételeken őrzőitek birtokában is állítható, hogy sajátos kincsestár Benedek parasztfestő élete munkája.

Benedek Péterből már több mint fél évszázada buzog az élmény, és ölt testet papírjain, vásznain: a paraszti élet megállított pillanatai egy festőtehetséggel megáldott falusi ember szemében. Ez az élményanyag minden parasztemberben megvan, csak közzéadni, megörökíteni nem tudja. A képek szemlélője Benedek szemével egy csodálatosan formált való világba pillant be. Benedek sem tesz mást, mint a mesemondó, csak másképp — képekkel mesél ma is, túl a 77. életévén.

Élet és Tudomány Kalendáriuma, Budapest, 1968. 250—255 p.

58