Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)

Ikvai Nándor: Benedek Péter a parasztfestő

fordulópont életében, mert amiért nevették, most van, aki becsüli. Amiért haszontalan, ernyedt semmiembernek nézték, az most híressé tette. Az „urak kedvence” lesz mint „őstehetség”. Az ekkor készült műveken túl önmaga sorsának tisztázása ennek az időszaknak a legnagyobb érdeme. Önbizalmat kapott, amely — függetlenül a körülményektől — egész életére megszabta útját. 1923-ben sikerrel indul művész pályája az „Alkotás művészház” termeiből, s az elsőt újabb hazai (1928 őszén a Nemzeti Szalonban) és külföldi (1929. Bécs, Künstlerhaus) kiállítások követik. Friss élményektől duzzadó nagy akarással készülnek művei. Nem mind remekek ezek sem, de híre szárnyra kap, és képei elkelnek, amelyeknek jövedelmét learatja az őt segítő mecénása is.

A szenzáció, az őstehetség műromantikus varázsának szétfoszlása után napszámosszerszám és ecset váltja egymást hosszú ideig, a háború kegyetlen évei alatt és után is.

Az állam 1948-ban Cegléden juttatott számára a város szélén egy üres ONCSA-házat. Néhány évvel később a képzőművészeti alap biztosított számára nyugdíjat. A megszokott igénytelenségben és egyszerűségben havonta megfesti a maga egy-két képét, amelyek közül még ma is kerülnek ki tárlatra való, sajátos megfogalmazású munkák. Ezekben a kései képekben azonban már kevesebb az izzó uszódi elevenség. Az első élmény, a friss mondanivaló hiánya, az emlékek megfakulása magyarázza mindezt.

Húsz éve él niár Cegléden, de képei még mindig a Duna partjáról keltezettek. Számára az 1910—15-ös években megállt az uszódi élet filmje. Függetlenül jelenlegi környezetétől — ezt az Uszódot álmodja vissza és festi nap-nap után. Képei alapján elkészíthető Úszód néprajzi monográfiája. Minden létezett valamikor, amit ábrázol. Alakjait megnevezi, és leírja az utcát, a házakat — mintha művének hiteléről egyszer, valahol számot kellene adnia.

Ugyanez az aprólékosság jellemző munkamódjára is. Reggel korán kel, és napnyugtáig fest ahogyan az általa életre keltett emberek is dolgoznak a valóságban. Az ünnep viszont nála is ünnep! Még a legsürgősebb munkát sem folytatja vasárnapokon.

Ez a nap az olvasás ideje. Mint a betűt felfedező gyerek, mindent elolvas elejétől végig.

56