Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)
Ikvai Nándor: Benedek Péter a parasztfestő
Ikvai Nándor: Benedek Péter, a parasztfestő Neve a lexikonokban szerepel, és megtalálható minden valamire való művészeti kézikönyvben. Képei önálló kiállításokon, tárlatokon láthatók. Ott vannak a Nemzeti Galériában, több vidéki múzeum gyűjteményében. Mégis azt kell mondanunk, nem festőművész ő, hanem parasztfestő. Nem csupán témája, de technikája és főleg munkamódja, stílusa különíti el a tudatos festőktől. Az otthonába lépő látogató képekkel teleaggatott műtermet keres, vázlatokkal tömött dossziékat vár — és mindez sehol. Rusztikus, egyszerű környezetben, paraszti konyha-szoba a műterem, amelynek egyetlen ablaka előtt dolgozik a festő. Sohasem volt másképpen, Úszódon, Kalocsán és most Cegléden sem. Nem folytatott művészi tanulmányokat, csak önmagától tanult. A vázlatok ott vannak a színek alatt, a képek pedig szanaszét a világban. Benedek megálmodja, kigondolja a témát, majd mint jó mesterember, aprólékos gonddal, lassú, hetekig tartó munkával testesíti meg a gondolatot. így készül az egyik kép a másik után, így telik az egyik nap a másik után. Két könyv és sok száz cikk méltatja életútját. De ő gondolatvilágában, témájában és technikájában megmaradt a régi, egyszerű, szerény, 20 ceglédi év után is uszódi Benedek Péter. 1889 Péter-Pál napján született, ezért lett Péter — mondja. Apja kőműves-ács, ő maga napszámosember. Iskolás kora óta mindent és mindenkit rajzol — csakúgy, kedvtelésből. A tanító felfigyel az iskolás könyvéből „élethűen” rajzolt Ferenc Józsefre. Biztatja is a szülőket, de Péter nem kerül felsőbb iskolába, mert nincs miből: a kalocsai érsekség pedig ugyancsak sajnálja, hogy kálvinista. Az első világháború alatt hadimunkásként Pestre került, és itt fedezte fel őt a vállalkozó műértő — Bálint Jenő. Ez 55
