Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)
Péter Imre: Benedek Péter parasztfestő útja
Benedek egyre ritkábban nyúl ecsethez, képeit a helybeli intelligencia fillérekért vásárolta meg. Közben két lánya született. Egyre súlyosbodtak a család felett a gondok. Negyvenegyben a kiáradt Duna elvitte a házát, Kalocsán egy kertész adott szállást nekik, ott dolgozott a kertészetben. A felszabadulás itt érte a legnagyobb nyomorban. De akkor még akadt aki emlékezett rá és felhívta a Művészeti Tanács figyelmét Benedek Péterre. A Művészeti Tanács közbenjárására 1949 szeptemberében Benedek Péter házat kap Cegléden. (Nem tudjuk miért éppen Cegléden, mindenesetre szerencsétlen dolog volt Benedeket Kalocsa vidékéről Ceglédre telepíteni, idegen környezetben idegen emberek közé). Szeretne visszakerülni Úszódra. „Más emberek élnek arra — mondja honvággyal —, még ruhájuk is más.” A kultúrházban függ egy kis képe. Ötvenegyben festette itt Cegléden. Kalocsa vidéki szobában, kalocsai népviseletű asszony rétestésztát nyújt. Szép kép. Láttuk az ottani péknek 200 forintos adósság fejében festett „Kocsmai mulatság” című képét is. Régi hasonló című képének ismétlése ez, de mennyivel szegényesebb, mint az első. Hiába, festőnek nem lehet emlékképekből élni és Benedek Péter lélekben még ma is Úszódon él. Az ottani embereket látja lélekben maga előtt, az ottani színeket, virágokat, viseletét áhítozza. Most már egyre ritkábban nyúl esethez. „Batáné azt mondta — közü velem, mialatt a kultúrházban ülünk az ebédnél —, hogy örüljön az ember, ha meg van a betevő falatja. Kinek kell máma a kép”? A kulákasszonyból nyilván az érdek beszélt, hiszen Benedek Péter mégis csak hasznos ember számára, azért a kis kosztért, néhány forintért eldolgozgat a gazdaságban. Legutóbb például nádat küldték vágni olyan területre, amely egy másik gazdának volt a bérleménye. Péter bácsi le is vágta a nádat, de már elvinni nem tudta, mert a gazda, akinek azon a területen vágási joga volt, saját kamrájába rakatta vele a nádat. Akkor meg is haragudott Batára, egy hétig felé sem nézett. r így él Benedek Péter Cegléden, nem lehet csodálni, ha elvágyik innen. Nagy mulasztás, de bizonyos fokig érthető, hogy Pesten megfeledkeztek róla az emberek. Maguk a festők, akik a múltban nagyrabecsülték, sem tudták, mi van vele. De miért feledkeztek meg róla éppen Cegléden? Ahol házat kapott, ahol kezdetben 53
