Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)
Péter Imre: Benedek Péter parasztfestő útja
— Nem fáj — feleli. — Elég jól látok még, csak a széltől könnyezik. Pedig nincs is szél. Felültetjük a kocsira, s miközben hazafelé baktatunk, mindenfélét kérdezünk tőle. Rövid válaszaiból, mint apró mozaikokból, kibontakozik Benedek Péter szomorú története. Bálint Jenő újságíró fedezte fel 1923-ban a világháború viharában Pestre sodort Ganz-gyári parasztnapszámosból a festő „őstehetséget”. Nagysikerű kiállítást rendezett munkáiból. Benedek Péter „nagyüzlet” lett. Bálint Jenő szerződést kötött vele s megszerezte kész és készülő munkáit. Igyekezett ezt a költői lelkű, a gyakorlati életben tájékozódni képtelen embert úgy irányítani, ahogy üzleti érdekei megkívánták. Akármilyen kártékony is volt azonban Benedek Péterre gyakorolt hatása, némi érdeme volt benne, hogy az igen szerény igényű Benedek Péter öt-hat évig nagyobb gondoktól mentesen, a festésnek szentelhette idejét. 1928-ban megrendezett második kiállítása még azokat is meggyőzte ragyogó tehetségéről, akik első kiállításán csak kuriózumot, néprajzi érdekességet láttak benne. Bálint Jenő ekkor könyvet írt róla. Benedek Péter nagy ember lett — még az otthoniak szemébe is. Családja tanácsára nem kötött újabb szerződést Bálinttal, most már nem használta ki senki anyagilag, de — nem is segítette senki tovább. — Maga nélkülem, Péter halott ember — mondta neki akkor a dühös Bálint. És újabb őstehetségek felfedezéséhez látott. Ebben az időben őstehetség — divat hódított az urak között. Népünk rendkívül tehetséges. Lépten-nyomon akadnak kitűnő verselő, mesélő, fúró-faragó, rajzolgató művészek. De ezt a divatot nem a nép művészetének őszinte szeretete táplálta, hanem ügyeskedő üzletemberek anyagi profitliajhászása, népszerűségre vágyó politikusok pillanatnyi szeszélye. Ezért az ilyen felfedezések — mint annyi példát idézhetnénk rá — káros hatásúak voltak többnyire a felfedezettre, akit a divat elmúltával magára hagytak. Benedek Péterről is lassan-Iassan megfeledkeztek. Klebelsberg Kunónak, az akkori kultuszminiszternek, aki Benedek kiállításának megnyitóján teliszájjal biztosította őt támogatásáról, kisebb gondja is nagyobb volt, semhogy észben tartson egy szegény parasztot, még ha nagy művész is. 52
