Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)
Péter Imre: Benedek Péter parasztfestő útja
sége, dilettánst meghazudtoló mesterségbeli tudása és szuggesztív ereje. Érthetetlen, megfoghatatlan, hogy ez az ember így elkallódott. Négyen indulunk Benedek Péter felkutatására. A járási kultúrház igazgatója, Zsadon Miklós bácsi, meg egy helybeü pedagógus, aki maga is Kalocsa-környéki ember és jól ismeri Benedek Pétert, jött velünk. Jó félórai gyaloglás után érünk Benedek Péter házához. Utolsó ház az utcában. A ház külseje elég rendes, három ablaka néz az utcára, három helység és egy kis veranda van benne. Minden más körülmény tökéletesen megegyezik a cikkben olvasottakkal. Senki nincs otthon, csak az albérlői, egy idősebb parasztházaspár. Újabb háromnegyed óra gyaloglás, amíg megtaláljuk Bata László tanyáját Cegléd határában. Bata László ceglédi kulák, sok állat nyüzsög a kis udvaron. Benedek Péter gyakran jár hozzájuk, tehenet őriz, nádat vág, mikor milyen munka akad, amit ez a gyenge, ügyetlen kisember el tud végezni. Batáék tudják, hogy Benedek Péter híres ember volt, mondott egyet-mást az életéről, látták a róla megjelent könyvet is, rajzolt is nekik, de a rajz már elkallódott. Reggel láttam — mondja a gazdasszony — rozséért ment. Utána akarunk menni, de lebeszélnek. — Messze van az erdő, nem találják meg, Zsadon Miklós műlábára való tekintettel, megkérjük a gazda kisebbik fiát, fogjon be a kocsiba, megfizetjük. Megyünk szekéren az erdő felé. Egyszer csak megpillantunk a távolban, a patak túlsó partján egy rozsét cipelő alakot. Erősen figyeljük. Megáll, ledobja a rozsét. Pihen. Ő lesz az, mondják a társaim. Kiabálunk, integetünk felé, aztán leugrunk a kocsiról, szaladvást át a patakon. Valóban ő az. Önarcképéről ismert tömött fekete bajszáról messziről felismerni. Igaz, hogy közéből így már szürke, mint fekete. 64 éves. Kis emberke, hosszú fekete kabátban, igen-igen ócska bakancs a lábán. Különben éppen olyan, ahogy Móricz leírta, szótlan, kevés beszédű. Mondjuk neki, miért keressük. — Fest-e még időnkint? — kérdezzük. Erősen könnyezik, a szemét egy rongy darabbal törülgeti. — Fáj a szeme? 51
