Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)
Önéletrajz
az is. A szerződést nem írtuk meg, mert egyoldalú volt. Mink lettünk volna a károsultak. Mutatta a feleségem egy volt rendőrnek az is mondta, hogy alá ne újuk. Meg is haragudott a Gruber, azt mondta, hogy levonta rólunk a konzekvenciát. Mi meg őróla. így hát mondtuk egymásnak az áldást. Sokáig haragudott ránk. Aztán úgy lett, hogy a Hargittaiék megvették a Gruber házát, a Gruber elment onnét lakni, de mi ott maradtunk. Nagyon jóravaló emberek voltak. Feleségem segített főzni, mosni nekik, így dolgozta le a lakbért. Én festettem itt is. Volly István is vett tőlem képet. Meg rendelt is. Küldtem neki képet. Ö elajánlotta. Ortutay Gyula vette meg. „Az uszodi vásár” volt a címe. Mi 250 pengőre tartottuk, de saját maguktól 500 pengőt küldtek. Mi ismeretségbe voltunk Paizs Ödönnével, mert járt Kalocsára nyaralni. Ez a Paizs Ödönné látta, hogy rajzolom a Jagicáék lányát és nagyon szép volt a kép. Látta, hogy nincs lakásunk, azt mondta írjuk meg neki milyen helyzetbe vagyunk. Meg is írta a feleségem. El is küldtük. Paizs Ödönné megmutatta a levelet a Képzőművészeti Tanácsnak, akinek az elnöke engem ismert. A „Bál” című képet az vette meg. Ezzel javaslatot terjesztett elő a minisztériumhoz, hogy házat adjanak nekünk, mert nincs rendes lakásunk, ezt a javaslatot el is fogadták. Először Kecelen akartak adni, de ez nem sikerült. Aztán 1949. szept. 29-én költöztünk ide Ceglédre, Örkény út 7. szám alá. A költözés költségét a kalocsai tanácstól kaptuk. 100 forint szociális segélyt minden hónapban, így költöztünk Ceglédre. Itten elcsodálkoztunk mikor ide értünk, a tanya sem bekerítve, a WC-ajtót ellopták, úgy volt hogy a szoba is padlós lesz, de elhordták vissza a padlónak valót. A lakás vizes nehéz volt megszokni itt. A lányaim mindig sírtak. Én örültem, mert úgy vélekedtem magamban, hogy ez kitüntetés. De később megismertem az itteni népet és már nem örültem. Itt is vannak művelt emberek, de nagyon kevés. A gyerekek úgy vannak nevelve, hogy még a szüleiket is újra iskolába kéne járatni, hogy egy kis tiszteletet tanuljanak. A gyerekek mind csintalanok, de ez ami itt van ez borzasztó. Kimentem a Tömörkényi utcába festeni, de nem tudtam dolgozni, mert a gyerekek dobáltak rossz almával. Kénytelen voltam hazamenni. Egy darabig nem festettem elmentem dolgozni. Szüretelni jártam. Kimentem egy parasztgazdához dolgozni, a Batta Lászlóhoz. Ott kapáltam, rozsét vágtam, még markot is szedtem. Olyan voltam mint Petőfi Bolond Istókja, 18
