Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)
Önéletrajz
mikor Debrecenbe bement. Amikor már fogyott a mezei munka, akkor a tehenet őriztem. Nagyon bántott, hogy nem festhettem Danoltam a tehenek mellett, hogy vigasztaljam magam, meg előadást tartottam magam, úgy mint a rádióba szokták. Gondolhatták, hogy bolond vagyok. Itt is, mint mindenütt, kihasználtak. Úgy vetettek 10—20 forintot mikor meggondolták. Kosztot adtak. Egyszer télen 1954-ben elmentem az erdőbe, hogy szedek fát. Zsadony Miklós, Dunai Károly meg a Péter Imre a Művelt Nép társszerkesztője kerestek. Igen erélyesen. Már éppen jöttem haza a rőzsével. Letettem egy szőlőtáblánál, hogy pihenjek és láttam, hogy emberek jönnek a vizesárkon át. Ám látom, hogy felém tartanak. Már indultak, hogy megkeressenek. Aztán mondták, hogy céllal keresnek engem, akkor aztán mindegyikbe az az akarat vót, hogy ne menjek a Battáékhoz, hanem fessek továbbra is. Zsadony elvtárs írt egy levelet a minisztériumba, hogy nem lehetne-e engem segíteni valami pénzzel. Be is rendelt a kultúrházba, hogy ott fessek mindennap. Be is mentem ott festegettem. Még azt is elintézte, hogy a szeretetházba járjak be kosztra, hogy az se foggyon otthon. Feleségem a Bükkiékhez járt be dolgozni. Meg is jött a nyugdíjam, 1954 áprilisában. 500 forint, később 800 forintra emelték. Akkor már nem jártam a szeretetházba kosztolni. Továbbra is ott festettem a Kultúrházban. 1954-ben volt kiállítás Gödöllőn. Odaküldtem 2 képet. Az egyik a „Paprikafűzés”, a másik a „Toborzás”. A „Toborzás” el is veszett. Király Béla elvitt egy képem, a „Rétescsinálók”-at és el is adta Pesten. Egyszer mondtam a Király Bélának, hogy elmegyek tájképeket festeni. El is mentem Hébe-hóba be-bementem még a Kultúrházba, de hogy már nem ott festettem lassan elmaradtam Nem volt megfelelő szoba. Aztán otthon festettem tovább, mígcsak ide nem invitáltak a Kossuth Múzeumba. Most is jó képeket festek mint azelőtt, képességem csak nem fejlődött vissza, úgy mint mondták néhányan. Csak a képeket köl megnézni és meggyőződhetnek az igazságról. 1929-ben mondták, hogy mi hasznom a nagy hírnév, ha nyomorgok. Nincs igazuk, mert azzal még jót teszek, ha az országnak, meg magamnak hírt szerzek. Inkább mint gyalázzanak holtom után is. A léleknek is van táplálékra szüksége, nemcsak a testnek. Most is másnak az örömeit keresem képeimmel. . . Meg saját gyönyörűségemre festek. A gőgös büszke embert nagyon megvetem, még jobban, mint a részeg 19
