Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)

Önéletrajz

őstehetséggel is. Olcsón megszerezte és sokért eladta. Kihasznált igaz, de azért egész őszintén mondhatom, hogy sokat köszönhetek neki. Ö lelkesített, buzdított a festésre, reménnyel töltött el. Nélküle tán elkallódott volna a művészetem. De nem bizonyos, mert azt mondta Karácsonyi, hogy a virág előbb-utóbb kibújik a gaz közül és majd pártfogásba vett volna más.

Bálint Jenő féltékeny volt rám, mint vőlegény a menyasszonyra. Félt hogy fölvilágosítanak. Nem tudtam én akkor, hogy becsap, azt hittem, hogy őszinte. Kérdezte ő, hogy nem félek hogy kihasznál? Mondtam neki, hogy nem félek tőle, mert én becsületes embernek tartom.

1919-ben újra katona lettem Kalocsán. Ott is rajzoltam. Nem is mentem gyakorlatozni. Az őrmestert is nagyon szépen lefestettem. Arról, hogy a tiszteket rajzoltam, nem tudott a Bálint Jenő. Nem volt minden az orrára írva. Volt ott egy nagyszájú ember. Azt mondta, nem is úgy nézek ki mintha tudnék rajzolni. Erre behívtam az irodába, lerajzoltam, megmutattam neki, soha többé nem mondta, hogy nem tudok rajzolni. 2 hónap múlva leszereltem és hazamentem Úszódra.

1923-ban készültünk az első kiállításra. 94 kép volt körülbelül, nem tudom már pontosan, de 90-nél több volt. Budapesten az Alkotás Művészházban volt a kiállítás. Nagy sikere volt. Először volt a sajtónap. Akkor csak az újságírók láthatták a képeket. Utánna jött a közönség. Szüleim is ott voltak, meg az uszódi elöljárók. Kérdeztek az újságírók engem meg apámat.

A kultuszminiszter nyitotta meg a kiállítást. Czitovszky válaszolt rá. Nagy körbe állt a közönség, közepén én álltam meg a miniszter. A kultuszminiszter azt mondta, hogy a további munkámban bármikor szívesen segít. Állta a szavát, mert Bálint Jenő a képeim árából, a miniszter segítségével házat vettek Úszódon. Sok autogrammot kértek tőlem. Annyi volt a közönség mint üvegbe a hering. Egy nő el is ájult. Akkor volt még a kiállítása Tornyai Jánosnak is. De az én kiállításomat többen nézték. Csodálkoztak nagyon a képeimen még Lyka Károly, Vaszary János, Csók István is. Csók István azt mondta, hogy ha valaki hibát talál a képeimen, vegyek mind a két kezembe egy pisztolyt és lőjjem agyon. Az összes újságok írtak rólam. Az uszodi bírótól kérdezték mit szól hozzá. A faluba nem sokra becsülték, most látszik, hogy milyen művészetre képes. Most látszik meg hogy

14