Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)
Önéletrajz
kicsoda. Mondta a bíró. Mi az oka, hogy az én kiállításomon sokan voltak a Tornyaién meg kevesen, kérdezhetik sokan. Az, hogy én soha senkitől sem tanultam. Mert ha egy fesőművész jól tud festeni és nem tanulta soha, az feltűnő és csodálják. A legelőkelőbb műkereskedők vásárolták meg a képeimet. Másnap azt mondta a Bálint Jenő, hogy már a képeim fele elkelt. Egyszerre híres festőművész lettem. Sokáig beszélgettek rólam a faluba és városokba. A kiállítás után a szüleim hazautaztak ők is meg voltak hatódva, majdnem sírvafakadtak. Olyan ünneplésben volt részem, amilyenbe a családból még senkinek sem. Ott voltam a kiállítás után néhány napig Bálint Jenőéknél aztán én is hazamentem. Leveleztem Bálint Jenővel és küldözgettem a képeket egyre-másra neki. Azt mondta 1925-ben, hogy kössünk egy 3 éves szerződést, de én nem akartam mert mindenki azt mondta, hogy becsap. Akkor nagyon megharagudott és írta, hogy a Sándor bátyámmal menjünk föl, majd elszámolunk. Mi fölmentünk. De a bátyám álmos volt és elaludt. Bálint Jenő meg velem beszélgetett és láttam, hogy már nem haragszik. Addig-addig, hogy aláírtam a szerződést 3 évre. Köteleztem magam benne, hogy csak neki festek, senki másnak, én pedig százalékot kapok belőle, de nem emlékszem már hogy mennyit. 0 pedig kötelezte magát, hogy festőszerekkel ellát. Hát alá volt írva a szerződés és én készültem az új kiállításra. De egy kis baj is volt közbe, mert a faluba festettem egy pár képet, amit eladtam A bátyám fia megmondta a Bálint Jenőnek és az nagyon megharagudott. Azt mondta, rontom a bázisomat, ha olcsón adom a képeket. Ma sem tudom mit jelent a bázis szó. Apám akkor felvitt Szüle Péterhez, hogy ott tanuljak festeni, hogy legyen belőlem valami. Ott voltam Szüle Péternél 4—5 hétig. Az azt mondta kérjem el a képeimet Bálint Jenőtől, mert nemigen tanított az engem, elküldték modellnek. Bálint Jenő nem adta ide a képeimet. Azt mondta nem adja ki a kezéből. Minek mentem én a Szüle Péterhez, hisz az tanulhatna éntőlem — mondta Bálint Jenő. Ekkor ki is békültünk, visszamentem Szüle Péterhez, az sajnálta nagyon, mert be akart adni festőiskolába. Elköszöntem. Visszamentem Bálint Jenőhöz. Nem kerültem festőiskolába, mert azt mondta Bálint Jenő, hogy jobb ha magamtól 15
