Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
c) Rizs A rizs a talajjal szemben igénytelen. Vetésekor — április vége—május eleje — 13 C° átlagos hőmérsékletet kíván, a szeptemberre kitolódó érési időszakban pedig 19 C°-ot. Májustól szeptemberig 2900 hőfokösszeg szükséges még a legigénytelenebb fajtáknak is. A Duna—Tisza közén a Kalocsa— Kecskemét—Szolnok vonaltól D-re ez a hőösszeg általában mindig rendelkezésre áll. A tájunkon művelt, mindössze 950 kh rizsterület mégis ettől a vonaltól É-ra, a Duna mentén elszórt kísérleti parcellákból tevődik össze. Bár a talaj- és éghajlati adottságok a Duna—Tisza közén lehetővé tennék a rizstermelés fokozását, az öntözőrendszer hiánya gátat vet elterjedésének. d) Őszi árpa Az őszi árpa a mészben gazdag, középkötött, mélyrétegű vályog- és agyagtalajokat kedveli, de a táperőben nem szűkölködő lazább homoktalajokon is eredményesen termelhető. A hőmérséklettel szemben támaszát, óbm. Az őszi árpa vetésterületé- tott igényei hasonlóak a rozséhoz. Érzékeny nekeloszlása (1957). 1 pont — 60 kh a téli fagyra, korán beérik, ezáltal kedvező lehetőséget nyújt a másodvetések számára. Augusztus végén, szeptember elején vetik, június végén, július elején aratják. A vetés után — szeptemberben — meleg időt, a kritikus hónapban, májusban pedig hűvös, csapadékos időjárást kíván. A Duna—Tisza közén elsősorban a peremterületek biztosítanak az őszi árpa számára megfelelő természeti feltételeket, a homokhátság televényesebb talaján a csapadék már nem kielégítő. A korábbi évtizedek során az őszi árpa háttérbe szorult a többi gabonanövénnyel szemben. Az 1930-as években országosan 1,8, a Duna—Tisza közén 1,2% volt a vetésterületi aránya, míg 1955-ben a szántónak országosan már 4,6, tájunkon pedig 3,3%-át foglalta el. 1956 után az őszi árpa vetésterülete gyors ütemben emelkedett a Duna—Tisza közén, és 1957-ben a szántónak már 4,1%-án termelték. Jelenleg tehát az őszi árpa Duna—Tisza közi termelési aránya meghaladja az országosat. Különösen széles körben termesztik a Bácskában, a Duna mentén, Cegléd és Vác vidékén, elszórtan pedig Budapest környékén. Az 1930-as évek óta csaknem megháromszorozódott vetésterülete elsősorban ezekben a körzetekben terjeszkedett (33. ábra). A termésátlagok — a Vác—Aszód körzettől eltekintve — Pest megye egész területén, továbbá helyenként a Duna és a Tisza mentén és a Bácskában magasabbak az országosnál, másutt mindenütt általában alatta maradnak. Az 1931—40-es évek átlagában a legmagasabb és legegyenletesebb terméseket a csongrádi (10 q), a bácsalmási (9,6 q), a nagykátai (8,8 q) járás 90
