Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
Ha csupán a kalászosok elterjedését vizsgáljuk, akkor a Duna—Tisza köze nagy részét jellemző 45—60%-os aránnyal szemben Budapest környékén (30—40%), valamint tájunk DNy-i sarkán és Szeged vidékén (35—40%) kisebb méretű termeléssel találkozunk (28. ábra). 20. TÁBLÁZAT A takarmánygabonák vetésterülete együttes területük százalékában Növény 1874 1935 1955 1957 1955 1957 Duna—Tisza köze Magyarország Tavaszi árpa...........................28,9 16,3 6,6 6,2 8,9 13,9 őszi árpa.................................0,4 5,3 10,2 10,7 14,8 10,1 Zab...........................................28,5 7,5 4,0 4,6 7,2 8,6 Köles .......................................2,5 0,6 0,6 0,4 0,2 0,4 Kukorica.................................39,7 70,3 78,6 78,1 68,9 67,0 Együtt ...................................100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Tanulságos képet nyújt a vetésforgóban egymást követő kenyérgabonák, ill. kukorica együttes vetésterületének térbeli elhelyezkedése. Tájunk túlnyomó részén (ahol az együttes arány meghaladja a 60%-ot is) a jelenlegi vetésterületi arányok mellett legfeljebb csak hármas vetésforgó alakítható ki, további jelentős foltokon (ahol 70—80% az együttes arány) még hármas forgó sem alkalmazható (Lajosmizse, Solt, Bugac környékén, a szegedi járás DNy-i felében, Kiskőrös és Kalocsa vidékén). A gabonafélék ilyen arányú termelése — a jelenlegi trágyaellátottság mellett — rendkívül káros hatást gyakorol a talajok termőerejére. a) Búza A búza elterjedésére elsősorban a talajviszonyok gyakorolnak hatást; különösen kedveli az agyagtalajokat. Legjobban a mélyrétegű, televényben és mészben nem szűkölködő középkötött agyag- Ш. vályogtalajokon termeszthető. Mind az erősebben kötött agyagos vagy szikes talajokon, mind pedig a laza homokon gyengébb termést hoz. Tenyészideje kb. 270—300 nap. Meleg, sőt szárazságra hajló éghajlat alatt adja a legjobb minőségű termést, ősszel — a vetés előtt és után egyaránt — száraz, meleg időjárást kíván. Télen, különösen lazább talajokon, a kifagyás veszélye miatt nagyon fontos a gazdag hótakaró. Tavasszal ismét szárazságot igényel — márciusban az átlagosnál magasabb, áprilisban az átlagosnál alacsonyabb hőmérséklet mellett. Virágzása idején, a szemképződés megindulásakor, májusban alacsony hőmérsékletre, de jelentős csapadékra van szüksége. A Duna—Tisza közén a búza igényeit leginkább kielégítő talajok —középkötött, televényes, meszes vályogok — a Gödöllői-dombság déli szegélyén, a Tápió mentén, Kalocsa környékén, valamint a Bácskában fordulnak elő nagyobb, összefüggő foltokban. Valamivel kedvezőtlenebbek termelésére a Tisza menti, csepel-szigeti és Pest környéki talajok, a laza homok viszont teljesen alkalmatlan. A búzát a Duna—Tisza köze D-i szegélyén október elején, É-on szeptember végén vetik. Az aratásra viszont D-en korábban, É-on későbben kerül sor. 80
