Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása

27. ábra. A kenyérgabonák együttes 28. ábra. A kalászosok együttes részeserészesedése a szántóterületből (1967) dése a szántóterületből (1957)

a kukorica, a rozs, a búza, a tavaszi árpa és a zab; 1955-ben pedig a kukorica, a rozs, a búza, az őszi árpa és a tavaszi árpa. 1957-ben a gabonavetéseknek már több mint 2/5-én kukoricát termeltek, hasonló nagyságú területen vetettek búzát és rozsot (27. ábra), az őszi árpa vetésterülete pedig továbbra is jelentősen meghaladta a tavasziét.

Az elsőszámú kenyérgabonanövény a rozs volt, de 1957-ben már azonos területen vetették a búzát is (19. táblázat). Együttes arányuk nagyjából mindvégig változatlan maradt. A kukorica jelentősége fokozatosan nőtt; igénytelenségével, sokoldalú hasznosíthatóságával lassan kiszorítottaa homokterületekről az ott rendkívül gyenge termést hozó árpaféléket Ш. zabot. Míg 80 évvel ezelőtt alig játszott ez utóbbiakkal egyenrangú szerepet, ma már több mint 3/4-ét foglalja el a takarmánygabonák vetésterületének (20. táblázat).

A gabonafélék termelése a Duna—Tisza közén meglehetősen egyenletesen oszlik el, némi eltérések azonban mutatkoznak vidékenként. Tájunk legnagyobb részén a vetésterületnek legalább 70%-án termelnek gabonát. Ezt a magas arányt is túlszárnyalja a gabonafélék vetésterülete a hátság gyengébb minőségű homokjain és helyenként a Dunamente szikesedő talajain. 70% alatt marad a gabonaterület aránya (egyes foltok! ól eltekintve) a Duna mellékén, Kalocsától az országhatárig, Szeged vidékén, valamint Budapest tágabb körzetében, míg a fővárossal közvetlenül határos területeken a 60%-ot sem éri el.

%

<30 30-35 35-40 40-45 45-50 50 <

79