Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
akkora volt (3,4%), mint a szőlőé. A XIX. sz. közepére több mint felére csökkent le a nádas területe (1,4%). Továbbra is a két nagy ártéri sávon fordult elő a legnagyobb arányban. Elsősorban a Duna árterén foglalt el jelentősebb területeket, továbbá a hátság Ny-i szélén, Fülöpszállás és Kiskőrös között. A század végére 1,3%-ra, 1935-ig már 0,7%ra csökkent a nádas aránya, országosan pedig 0,3%-ra. A belvízlevezető munkálatok nyomán a Dunavölgyi-főcsatorna mellékére vonult vissza a nádas. Jelenleg a hátság területén — Szabadszállás és Kiskunhalas között —, továbbá a Tápió mentén s néhány Duna menti és Tisza menti területen viszonylag magasabb a nádas részesedése (24. ábra). Míg aránya országosan változatlan maradt, a Duna—Tisza közén 0,5%-ra csökkent. Számos nádgazdaság van jelenleg a nagyobb előfordulások helyén. A legnagyobb nádgazdaság a Soroksári-Dunaág mentén fekszik, Tass és Taksony határában, 500 kh-on. Kunfehértón 380, Hercegszántón 23, Baján 180, Csongrádon, továbbá Tiszakécskén 120- ság működik. О//о <0,5 0,5-1 ; - 5 5 < 24. ábra. A nádas százalékos részesedése az összterületből 1956-ban 250, Bátmonostoron -120 kh-as nádgazda-8. A FÖLDADÓ ALÁ NEM ESŐ TERÜLETEK (FANÉT) ELOSZLÁSA Ezek a területek korábban „terméketlen terület” elnevezés alatt voltak feltüntetve. 1789-ben a 15,8% körül mozgó terméketlen terület zöme az árterekre (Duna, Tisza, Tápió), továbbá a laposok vízjárta részeire és a futóhomokra jutott. 1855-ben még mindig 14%-ot tett ki, és elsősorban a homokvidékeken helyezkedett el a földadó alá nem eső terület (25. ábra). 1895-ig egyharmadára (5,4%) csökkent, részben a folyamszabályozások, részben pedig a homokkötés nyomán. Legnagyobb részben a Duna menti árterületeken, a kiskunsági szikeseken, kisebb kiterjedésben a Tisza mentén fordult elő. 1935-ig újra emelkedett az aránya (6,4%), ugyanakkor országosan az összterületnek 5,8%-át foglalta el. 1956-ig az országos arány 7,5%-ra, a Duna—Tisza közi pedig 6,6%-ra alakult (25. ábra). Amíg tehát korábban a Duna—Tisza közi terméketlen területek aránya magasabb volt az országosnál, a felszabadulás óta fordítva alakult az arány: az országos részesedés magasabb, mint a 73
