Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása

195Ó

Duna—Tisza közi. Ennek az a magyarázata, hogy míg a XVIII. és XIX. században a „fanét” kategória zömét valóban a művelésre abban az időben nem alkalmas területek adták, addig jelenleg a „fanét” terület nagy részét a beépített településterületek, utak, töltések, repülőterek, katonai gyakorlóterek teszik ki, s már csak kisebb részben árterek, tavak, vízfolyások, mocsarak, futóhomokterületek. A műtárgyak építése, a települések fejlődése pedig országosan nagyobb ütemű volt, mint a Duna—Tisza közén, ahol a földadó alá nem eső területen belül sok helyen még ma is a természetes területek (ártér, mocsár, homokpuszta, vízállásos terület) dominálnak a beépített területekkel szemben.

B) A SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMELÉS TÉRBELI ELHELYEZKEDÉSE

A Duna—Tisza köze vetésterületi megoszlása mind a szomszédos területek, mind pedig az ország vetésterületi megoszlásával szemben eltérő, helyi sajátosságokat tükröz.

Ha csupán a nagyobb növénycsoportok országos és Duna—Tisza közi vetésterületeit hasonlítjuk össze, néhány alapvető eltérés abból is kiviláglik:

74